A hőség sajnos egészségileg nem bőség

Az elmúlt napokban, héten a meleg egyre jobban megviselt. Ráadásul valami nem stimmel nálam. Lehet valamelyik gyógyszer totál kiakasztotta az anyagcserémet. Hétfőn lehet vissza is megyek a dokinőhöz.
 Na szóval a szombat is borzalmas volt. Egész nap szédelegtem, gyenge voltam, a hátam, derekam, jobb oldalt a hasam sajgott, és olyan fáradt voltam, hogy elmondani sem lehet. Erre kiderült, hogy Nócinak a Urinary S/O gyógytáp nem lesz elég hétfőig. Így délelött 10-kor elmentem a K+Z- rendelőbe, mert ez van hozzánk a legközelebb. Már a trolin majd bepisiltem, pedig vízhajtót sem szedek és indulás előtt 2x is voltam. Úgy látszik egyre inkább nem számít. A Vegyiparitól, ahol leszálltam, az első lámpáig már csak vánszorogni tudtam. A térdem "kiakadt" és a görcs kezdett a lábszáramba beleállni. Akkora volt a hőség ezen a napos oldalon, hogy a botom ellenére/vagy mellett/ a jelzőlámpába kapaszkodva bírtam csak kivárni a zöldet. Végül sikerült a Monty ezredesen eljutni Könczeyhez és még várni sem kellett sokat. Mégis a visszaút, amit busz helyett gyalog tettem meg attól való félszemben, hogy szombaton ritkán járnak a buszok, s ha lekésem, akkor még rosszabb helyzetben leszek/vagyok/ sem volt fáklyás menet. Fel is hívtam Imit, hogy beszélgessen már velem figyelem elterelés céljából, mert már hányingerem is van a hőségtől.
Ahogy hazaértem lerogytam, s onnantól kezdve használhatatlan lettem. Keltem, feküdtem. Se enni, se inni nem volt kedvem. Este "már" tíz körül elaludtam, hogy éjfélkor felébredjek...és észrevegyem, hogy a szobában az erkélyajtó előtt milliméteres kis hangyák sasszéznak. Tízet agyonnyomtam, jött helyettük újabb. ez úgy 1 órán keresztül. Ecetes ronggyal végigtöröltem az erkélyfal és a parketta találkozásánál, de láthatóan nem zavarta a hangyákat. Akkor egy széles tixoval beragasztottam az ajtó alatti réseket. Úgy tűnt valamit jelentett,  De eközben Kicsim felhívta a figyelmemet egy az előszobában rohangáló német svábbogárra. Majd egy virgonc zöld poloskára. Miután azt is lerendeztem, már egyáltalán nem voltam álmos, pedig már  fél három óra körül járt. Kínomban lefőztem reggelre a kávét, és bekapcsoltam a tv-ét. Lehetett hajnali négy is mire elaludtam.
Fél kilenckor ébredtem ma. Úgy, mint akin átment az úthenger. De csináltam a programot. Nóci gyógyszerezése, cicakajáltatás, almozás, majd  - mivel szombaton nem volt idő, erőm és elmaradt - porszívózás. Még a konyhai munkák előtt eszembe jutott, hogy sokan sütőport szórnak ki a hangyák miatt. Így még ezt is kipróbáltam: az erkélyen vékony csíkban kiszórtam a port az erkélyfal tövében.
Azután jött a főzés mára . (A töklevest még szombaton sikerült elkészíteni, így csak a 2, fogás volt terítéken.)
Mire kész lett a sertés szeletek gombás mártással, főtt tésztával, elmúlt du 3 óra is. De jó étvággyal elfogyasztottuk. Az étvágyon kívül semmi sem volt jó ma sem. Már délelőtt bevettem egy Eleniumot, mert a meleg okozta stressz idegileg tropára vágott.
Úgy du 4-kor ledőltem, nyilván Nócival :-), mert hónapok óta ha lefekszem, ekkor jön és hozzám bújik. :)
Este 7-kor ébredtem.
Kíváncsi vagyok, milyen éjszakám lesz? Őszintén szólva már előre félek.

Íme, 40 Lélegzetelállító hely, amit neked is látnod kell, mielőtt beadod a kulcsot

Fantasztikusak!
http://www.hogyvolt.com/ime-40-lelegzetelallito-hely-amit-neked-latnod-kell-mielott-beadod-kulcsot/

Volt facebook, nincs facebook

18:15-kor összeomlott a Facebook... Hm.
18:30-ra helyreállt...vajon melyik ménkű csapott bele...?

A tömegközlekedés jövője?

Amikor mindenki más öregebb

Emlékezetem szerint lehet úgy húsz éve is, hogy a gyászhírekben az asszonynevemen halálhíremet olvastam. Azóta szinte mindennap elolvasom az aznapiakat és jó érzéssel konstatálom, hogy én még nem vagyok benne... :-)
Minden alkalommal figyelmet szentelek annak is, hogy ki hány évesen szenderült jobb létre. A korok láttán őszinte elismeréssel adózok a hosszú életúttal megáldott elhunytaknak, miközben végigfut rajtam, hogy bizony már jól benne voltak a korban. Legalábbis hozzám képest.
...és ilyenkor jön a hideg zuhany: hiszen én is annyi idős vagyok, vagy egy-két éven belül leszek!

Az ördög sem érti, hogy miközben a mindennapok taposómalmában rozzant nyanyókának érzem magamat, a halál hírvivője miért fiatalít...

A galamb és a megmentője

Amikor ez a fickó megmentett egy bébi, azt hitte, hogy majd elmegy, ha egészséges lesz. De gaïa úgy döntött, hogy a legjobb barátja mellett marad, még akkor is, amikor egész spanyolországban a! Ma a Soulmates-en, nézd meg, hogyan lett johann gaïa büszke apja, és osztotta meg vele egy életen át tartó utat 💞

(Google fordítás)

Váratlan látogató

Szép magyar beszéd

A mai, modern költő versében minimum egy baszdmeg-nek, kurvának, vagy picsának kell lennie.
/Bocsánat a közönségességért...de csak "idéztem" ezeket a szavakat néhány, de sajnos egyre több, irodalmi alkotásból./
Tilos kerek, egész mondatokban fogalmazni, és valami mondanivalót is sejtetni. A legnagyobb bűn, ha a tiltólistás szív, lélek, szerelem szavakon túl még valami emberi érzéseket is becsempész a szövegbe, amik netán az olvasóban is szintúgy emberi érzéseket indukálnának. A' mán patetikus...  A meghökkentés manapság csakis abszurd formában, stílusban képzelhető el, és kötelező jelleggel.  Nem fájhatsz, szerethetsz, hiányolhatsz, örülhetsz csak úgy, ha a szép magyar anyanyelvünket száműzöd. Nagy kár. Így ne csodálkozzunk, hogy a fiatalok csak alpári módon, kevés szókinccsel kommunikálnak a mindennapi életben. De ne is lepődjön meg senki, hogy minden csoda 3 napig tart. Ahogy mondani szokás: a történelem ismétli önmagát...Az irodalmi igények is. Eljön az az idő, - lehet emberöltők múlva, de eljön -, amikor ismét "felfedezik" az írók, költők az anyanyelvünk szépségeit, lehetőségeit, amikor a szexet is trágárkodás nélkül tudják szavakba önteni, és nem az lesz a mérce, hogy egy bizonyos körben a megbotránkoztatásukkal "őszintének", bátornak titulálva őket egekig magasztalják a sznobok. Én nem vagyok költő, csak írogatok, és olvasok. Mai, kortársakat is. Néhány internetes irodalmi oldalon is...
Lehet nem érem meg már azt a kort, amit vizionáltam, de tudom, hogy eljön,  mert Kazinczy sem úgy gondolta a nyelvújítást, ahogy most értelmezik, művelik...


2018.03.18.
Zsefy Zsanett

Picúr, azaz Kicsim egerészik az erkélyen

2017.06.24-i felvétel:

"Ki, mit főz" mai verses receptem

Ma bukkantam rá:

Meggyleves

Összeütöttem a kezem
s egyből lett egy jó levesem.
Tettem bele meggyet egyet,
azután még hetvenegyet.
A többi mind vágott barack,
fagyasztóba 'vágva maradt.
Öntök hozzá baracklevet,
jobb lesz, mint a tarackleves.
Kis fahéjjal is álcázom,
sajtalanul nem próbálom;
az adja meg a löketet,
kell még cukrot beletegyek?
Ha túl mértem s nagyon édes,
a képemen vigyor széles!

Kb. 2010-ben...

Megint előjött egy nyavalyám

Késő délután beléptem a kádba tusolni, de ahogy megengedtem a zuhanyt a gerincembe, annak közepetáján úgy két tenyér hosszan olyan fájdalom állt belém, hogy le kellett kuporodjak a kádba, nehogy elvágódjak. Olyan volt, mintha összepréselték volna a hátam a mellkasommal.  Némi zsibbadást is éreztem a gerincem környékén, ami nem sokáig tartott, de nagyon megrémített. Az elmúlt 2 évben emlékeim szerint ez kb az ötödik ilyen jellegű fájdalom volt.

Esküdt ellenségem a bűnös szándék

Úgy tíz évvel ezelőtt a balkonládába vettem üzletből, originál csomagolt virágmagokat. (Sajnos nem tudom már a nevét: ezüstös levelű, nem virágzó, parkokban is lehet látni.) Az ültetés után pár héttel ugyan gyanús volt, hogy méregzöld, az ezüstös szín még sehol, de gondoltam majd csak előbukkan. Telt- múlt az idő, és gyönyörűen nőtt, növögetett mindegyik növényke, csak éppen a levelei nem feleltek meg a várakozásnak. Egyik nap a tv-ben mutatták, hogy indiaikender-ültetvényre bukkantak egy ház hátsó kertjében. Amikor a kamera ráközelített egy növényre, bennem megállt az ütő. A féltve gondozott növényeim mind-mind indiaikender-csemeték voltak. Miközben a szívem majd' kiugrott a helyéből úgy kikapkodtam őket, mint annak a rendje...és mondom, boltból vásárolt, originál virágmagból!

De:
továbbgondoltam, ami az előzményeket illeti. :)
Én úgy képzelem el, hogy egy kilengésekre vágyó csomagolóüzemi dolgozó "kapott" valakitől pár indiaikender-magot, pusztán csak kísérleti célra...Ha elkapják, tuti kísérhetik valahova..., de erre még nem gondolt akkor a hősünk. Csak megörült és gyorsan az első keze ügyébe kerülő zacskóba süllyesztette azokat. De a nap dolgozója szétszórt típus lévén - még nem a magokra értendő! - valahogy a csomagoló üzemben kiejtette a zsebéből ezt a hétköznapi ember számára ritka értéket. Igen ám, de a műszakvezető precíz és csupa-szem emberke volt. Egyből kiszúrta, mi lapul a földön!

"Azt a kutyafáját ennek a trehány bandának!" - felkiáltással a csomagoló gép nyálazó bordái alatt sorjázó zacskók közé passzintotta, és elég fülbemászó hangon odaüvöltötte a dolgozóknak:
„10% levonva mindenkitől!”
Na ekkor érezte hősünk, hogy valami nem stimmel. A zsebéhez kapva már azt is tudta, több a nem stimmel, mint gondolta.

Itt ugyan véget is érhetne ez a történet, de szerintem a hősünk nem adta fel:
Mai napig kitartóan vásárolja az ominózus - általam nem ismert nevű - virágmagot és veti azokat szorgalmasan. Kiskertben, balkonon, konyhában, pincében...Hátha egyszer kifogja azt a zacskót, amiben az ő féltett és tiltott kincsei rejtőznek. (Isten bocsássa meg bűnömet! :D )

Amúgy ez megtörtént...valóban fű volt...- parlagfűmag -...a zacskóban.

(Zsefy)

Összevont egymásra borulás némi bosszankodással

Ma a Gyermek-nap ünnepi pillanataihoz nemes egyszerűséggel :-) egybevontuk minden korábban elmaradt, elcsúszott családi ünneppel. Így Dávidka születésnapjával, Eszter név-, és szülinapjával. Állítólag Imre szülinapja is elmaradt...én nem így emlékszem, de ezek szerint nem nagyon hagyott nyomot senkiben.
Végül is nem ez volt a fontos, hanem, hogy jól érezzük magunkat, amivel nem is volt különösebb gond egészen a délután berobbanó jeges zivatarig. Olyan mennyiségben zúdult le az égi csatornákból a kisebb cseresznye nagyságú jéggel tarkított eső, hogy az utca másik oldalát alig lehetett látni.
Sajnos a lakásban is a bőrünkön éreztük az eső kevésbé kívánatos jelenlétét: a felettünk lakó erkélyéről a hatalmas víztömeg a mi nappalink plafonján talált repedésen keresztül 4 méter széles csíkban áztatta el a szobát. Peti nem győzte felszedni a vizet, amiből jutott a még alig egyéves sarokgarnitúrára, szekrényoldalra és ronda csíkokban a falakat is átfestette az erkélyfal két oldalán.
No persze a mi két erkélyünkön is áll(t) a víz, de a linóleum borítás miatt, ami az erkélyfalat kb 10 cm szélesen takarja, nem valószínű, hogy az alattunk lakónál kártokozott volna. (Majd kiderül, ha szól érte...)

Amúgy a menüsor szerintem és a család szerint - ez a fontosabb - finom volt  (Húsleves, főtt hússal, töltött káposzta, tejszínes töltött csirkemell spagettivel, csokis-vaniliás-szederlekváros - én főztem mirelit szederből, és  át is passzíroztam - puding, földi eper, és nem utolsó sorban a torta, amit Peti és Eszti csináltatott. Volt gyertya, tűzijáték és még akkor esőmentes sok mosoly. :)
 Mindenesetre a család (Petiék) érkezésekor gyönyörűen volt megterítve, a lepusztult falak ellenére a tőlem telhető legnagyobb gonddal kitakarítva, az érkezésükig a két alomtál 4x lett rendbe téve, minden nem gyerek kezébe való dolog elrámolva - mint mindig -, felmosva, stb.
A délutáni zivatar okozta kényszer esőfürdőzés után...hááát, nem látszott semmi abból, amiért majd kiköptem a tüdőmet, hogy egészségi állapotomhoz képest elég tisztességes rendben legyen. :)))
De...lesz ez még így se, ahogy az érsebész főorvosom vigasztalt... :)))

2015.05.27.

Milyen növény ez?

kérdezték egy facebookos csoportban.

Szerintem:
Ez egy földi eblonc, két egyszerű fül-levéllel. Egyetlen orr-bimbója alatt véletlen időközökben fejlődik ki a virág, ami szintén egyetlen nyelv-sziromlevélből áll. Általában nincs illata, csak szaga. :D

Tűzre víz

Ma szokásomhoz híven megint rosszul vagyok. Nem elég, hogy szünet nélkül (!!) nyolc éve fáj a műtött lábam, csípőforgóm, plusz a jóindulatú hasi daganatom. Minden időjárásváltozást megérzek, de egyre elviselhetetlenebb tünetekkel. Állandó rettegésben vagyok, hogy az újabb infarktus már elvihet...Ezt még azzal is akaratlanul stimulálom, hogy bele-, végiggondolom, hogy mi történne, ha épp most elájulnék, netán elpatkolnék. Mivel éppen húst rántok ki már előre egy lángoló konyha képe sokkol. Így nem mintha nem tudná - bár kiderült, hogy a váratlanul nekiszegezett kérdésre hirtelenjében tényleg nem tudott válaszolni - felvilágosítottam a fiamat: ha azt venné észre, hogy lángol a zsír a serpenyőben, akkor az az első, hogy egy megfelelő méretű fedőt "dob" rá...ha ennél nagyobb a baj, akkor azt már tudja...
Most itt ülök a monitor előtt és amiatt emésztem magamat, hogy milyen hülye is vagyok. Ha eddig nem aggódott eléggé értem, akkor most már fog.
Lehet már az agyam miatt is izgulhatok, ha ilyenek jutnak eszembe. :(