2018. június 8., péntek

"Ki, mit főz" mai verses receptem

Ma bukkantam rá:

Meggyleves

Összeütöttem a kezem
s egyből lett egy jó levesem.
Tettem bele meggyet egyet,
azután még hetvenegyet.
A többi mind vágott barack,
fagyasztóba 'vágva maradt.
Öntök hozzá baracklevet,
jobb lesz, mint a tarackleves.
Kis fahéjjal is álcázom,
sajtalanul nem próbálom;
az adja meg a löketet,
kell még cukrot beletegyek?
Ha túl mértem s nagyon édes,
a képemen vigyor széles!


Kb. 2010-ben...

2018. június 6., szerda

Megint előjött egy nyavalyám

Késő délután beléptem a kádba tusolni, de ahogy megengedtem a zuhanyt a gerincembe, annak közepetáján úgy két tenyér hosszan olyan fájdalom állt belém, hogy le kellett kuporodjak a kádba, nehogy elvágódjak. Olyan volt, mintha összepréselték volna a hátam a mellkasommal.  Némi zsibbadást is éreztem a gerincem környékén, ami nem sokáig tartott, de nagyon megrémített. Az elmúlt 2 évben emlékeim szerint ez kb az ötödik ilyen jellegű fájdalom volt.

2018. május 27., vasárnap

Esküdt ellenségem a bűnös szándék



Úgy tíz évvel ezelőtt a balkonládába vettem üzletből, originál csomagolt virágmagokat. (Sajnos nem tudom már a nevét: ezüstös levelű, nem virágzó, parkokban is lehet látni.) Az ültetés után pár héttel ugyan gyanús volt, hogy méregzöld, az ezüstös szín még sehol, de gondoltam majd csak előbukkan. Telt- múlt az idő, és gyönyörűen nőtt, növögetett mindegyik növényke, csak éppen a levelei nem feleltek meg a várakozásnak. Egyik nap a tv-ben mutatták, hogy indiaikender-ültetvényre bukkantak egy ház hátsó kertjében. Amikor a kamera ráközelített egy növényre, bennem megállt az ütő. A féltve gondozott növényeim mind-mind indiaikender-csemeték voltak. Miközben a szívem majd' kiugrott a helyéből úgy kikapkodtam őket, mint annak a rendje...és mondom, boltból vásárolt, originál virágmagból!

De:
továbbgondoltam, ami az előzményeket illeti. :)
Én úgy képzelem el, hogy egy kilengésekre vágyó csomagolóüzemi dolgozó "kapott" valakitől pár indiaikender-magot, pusztán csak kísérleti célra...Ha elkapják, tuti kísérhetik valahova..., de erre még nem gondolt akkor a hősünk. Csak megörült és gyorsan az első keze ügyébe kerülő zacskóba süllyesztette azokat. De a nap dolgozója szétszórt típus lévén - még nem a magokra értendő! - valahogy a csomagoló üzemben kiejtette a zsebéből ezt a hétköznapi ember számára ritka értéket. Igen ám, de a műszakvezető precíz és csupa-szem emberke volt. Egyből kiszúrta, mi lapul a földön!

"Azt a kutyafáját ennek a trehány bandának!" - felkiáltással a csomagoló gép nyálazó bordái alatt sorjázó zacskók közé passzintotta, és elég fülbemászó hangon odaüvöltötte a dolgozóknak:
„10% levonva mindenkitől!”
Na ekkor érezte hősünk, hogy valami nem stimmel. A zsebéhez kapva már azt is tudta, több a nem stimmel, mint gondolta.

Itt ugyan véget is érhetne ez a történet, de szerintem a hősünk nem adta fel:
Mai napig kitartóan vásárolja az ominózus - általam nem ismert nevű - virágmagot és veti azokat szorgalmasan. Kiskertben, balkonon, konyhában, pincében...Hátha egyszer kifogja azt a zacskót, amiben az ő féltett és tiltott kincsei rejtőznek. (Isten bocsássa meg bűnömet! :D )

Amúgy ez megtörtént...valóban fű volt...- parlagfűmag -...a zacskóban.

(Zsefy)

Összevont egymásra borulás némi bosszankodással

Ma a Gyermek-nap ünnepi pillanataihoz nemes egyszerűséggel :-) egybevontuk minden korábban elmaradt, elcsúszott családi ünneppel. Így Dávidka születésnapjával, Eszter név-, és szülinapjával. Állítólag Imre szülinapja is elmaradt...én nem így emlékszem, de ezek szerint nem nagyon hagyott nyomot senkiben.
Végül is nem ez volt a fontos, hanem, hogy jól érezzük magunkat, amivel nem is volt különösebb gond egészen a délután berobbanó jeges zivatarig. Olyan mennyiségben zúdult le az égi csatornákból a kisebb cseresznye nagyságú jéggel tarkított eső, hogy az utca másik oldalát alig lehetett látni.
Sajnos a lakásban is a bőrünkön éreztük az eső kevésbé kívánatos jelenlétét: a felettünk lakó erkélyéről a hatalmas víztömeg a mi nappalink plafonján talált repedésen keresztül 4 méter széles csíkban áztatta el a szobát. Peti nem győzte felszedni a vizet, amiből jutott a még alig egyéves sarokgarnitúrára, szekrényoldalra és ronda csíkokban a falakat is átfestette az erkélyfal két oldalán.
No persze a mi két erkélyünkön is áll(t) a víz, de a linóleum borítás miatt, ami az erkélyfalat kb 10 cm szélesen takarja, nem valószínű, hogy az alattunk lakónál kártokozott volna. (Majd kiderül, ha szól érte...)

Amúgy a menüsor szerintem és a család szerint - ez a fontosabb - finom volt  (Húsleves, főtt hússal, töltött káposzta, tejszínes töltött csirkemell spagettivel, csokis-vaniliás-szederlekváros - én főztem mirelit szederből, és  át is passzíroztam - puding, földi eper, és nem utolsó sorban a torta, amit Peti és Eszti csináltatott. Volt gyertya, tűzijáték és még akkor esőmentes sok mosoly. :)
 Mindenesetre a család (Petiék) érkezésekor gyönyörűen volt megterítve, a lepusztult falak ellenére a tőlem telhető legnagyobb gonddal kitakarítva, az érkezésükig a két alomtál 4x lett rendbe téve, minden nem gyerek kezébe való dolog elrámolva - mint mindig -, felmosva, stb.
A délutáni zivatar okozta kényszer esőfürdőzés után...hááát, nem látszott semmi abból, amiért majd kiköptem a tüdőmet, hogy egészségi állapotomhoz képest elég tisztességes rendben legyen. :)))
De...lesz ez még így se, ahogy az érsebész főorvosom vigasztalt... :)))

2015.05.27.

2018. május 23., szerda

Milyen növény ez?

kérdezték egy facebookos csoportban.

Szerintem:
Ez egy földi eblonc, két egyszerű fül-levéllel. Egyetlen orr-bimbója alatt véletlen időközökben fejlődik ki a virág, ami szintén egyetlen nyelv-sziromlevélből áll. Általában nincs illata, csak szaga. :D

2018. május 8., kedd

Tűzre víz


Ma szokásomhoz híven megint rosszul vagyok. Nem elég, hogy szünet nélkül (!!) nyolc éve fáj a műtött lábam, csípőforgóm, plusz a jóindulatú hasi daganatom. Minden időjárásváltozást megérzek, de egyre elviselhetetlenebb tünetekkel. Állandó rettegésben vagyok, hogy az újabb infarktus már elvihet...Ezt még azzal is akaratlanul stimulálom, hogy bele-, végiggondolom, hogy mi történne, ha épp most elájulnék, netán elpatkolnék. Mivel éppen húst rántok ki már előre egy lángoló konyha képe sokkol. Így nem mintha nem tudná - bár kiderült, hogy a váratlanul nekiszegezett kérdésre hirtelenjében tényleg nem tudott válaszolni - felvilágosítottam a fiamat: ha azt venné észre, hogy lángol a zsír a serpenyőben, akkor az az első, hogy egy megfelelő méretű fedőt "dob" rá...ha ennél nagyobb a baj, akkor azt már tudja...
Most itt ülök a monitor előtt és amiatt emésztem magamat, hogy milyen hülye is vagyok. Ha eddig nem aggódott eléggé értem, akkor most már fog.
Lehet már az agyam miatt is izgulhatok, ha ilyenek jutnak eszembe. :(

2018. május 2., szerda

új

P. egy hónapja:

Debrecen - Thyssenkrupp

2018. április 2., hétfő

tartós nyom

sokat gondolkodtam arról, hogy le szabad-e írni, amit érez, gondol az ember. mert az örökre megmarad.

2018. március 25., vasárnap

Segédeszközeim a pozitív életszemlélethez...


A konyhában két óra van a falon. A jobb oldali a téli időszámítás, a bal oldali a nyári időszámítás szerinti időt mutatja. Ha úgy érzem: elrohan felettem az idő, akkor a jobb oldalira, ha elegem van a napból, akkor a bal oldalira nézek. :D

Ez éppen a téli időszámítást mutatja...

2018. március 14., szerda

Egy lepusztult móló maradványai


Ausztrália...ahogy utánanéztem ez egy vasúti móló volt valaha.

2018. február 28., szerda

Elképesztő tájkép


Lines and Undulations, Palouse, Washington, Amerikai Egyesült Államok