Ma 16 óra 30 körül fotóztam a Csapó utcai erkélynél:
2019. november 10., vasárnap
2019. november 9., szombat
Papa üzenete a Diószegi úti kertből
Nincs nap, hogy anyu, apu és a néhai cicáim, kutyáim ne jutnának eszembe. Néha azt hiszem, hogy ez nem normális. Máskor úgy érzem: ezek nélkül a bevillanások nélkül szürkébb lenne az életem. Hiszen, ki emlékezne és emlékszik még rájuk? Lassan a családon kívül senki. A Mazsi kutyusunkra, Nyüszire pedig rajtam kívül már csak a párom. De ő biztos nem gondol rájuk. Ahogy másra, másokra sem. A facebook politizáláson kívül semmi sem érdekli. Ja, de. A foci.
Így magamra maradtam az emlékeimmel, mert emlékezni, beszélgetni róluk nincs kivel.
Így már el is jutottam ahhoz, amit itt meg szeretnék osztani: két fénymásolatot. Az egyik a Szentesi papa írását őrzi, a másik a fiaim üzenetét, amit a Papa öreg írógépén pötyögtek le.
Mindkettőnek az eredetijét is őrzöm. Lehet majd a fiúk is tovább vigyáznak rá. Valamelyikőjük.
Így magamra maradtam az emlékeimmel, mert emlékezni, beszélgetni róluk nincs kivel.
Így már el is jutottam ahhoz, amit itt meg szeretnék osztani: két fénymásolatot. Az egyik a Szentesi papa írását őrzi, a másik a fiaim üzenetét, amit a Papa öreg írógépén pötyögtek le.
Mindkettőnek az eredetijét is őrzöm. Lehet majd a fiúk is tovább vigyáznak rá. Valamelyikőjük.
2019. november 8., péntek
Van, aki tudja, hogy mi illik
Nem először fogyasztja el így az alu-tasakost Kicsim. Tudja, hogy az asztalra nem illik felmenni...csak néha... 😁
Titok torta
A neve sejteti: lehet sosem tudod meg miből készült.
Lehet én sem...pontosabban: lehet sosem készül el.
Egyelőre arra várok, hogy a krém megdermedjen. A receptet majd a Receptjeim menűpont alatt teszem közzé.
Még nem vágtuk fel...de sztem többször nem csinálom meg. A krém teljesen tejbegríz-ízű...a drága vaj meg se kottyant neki. A drága Dawtona meggylekvárért is kár volt. Ráadásul nem is mutatós.
Na majd kóstolás után még nyilatkozom...
Lehet én sem...pontosabban: lehet sosem készül el.
Egyelőre arra várok, hogy a krém megdermedjen. A receptet majd a Receptjeim menűpont alatt teszem közzé.
Na majd kóstolás után még nyilatkozom...
2019. november 7., csütörtök
Unokáztunk...
Reggel nyolc előtt jött Dávidka, mert Ádámot vitték a klinikai fülészetre a mandulaműtét lefixálása miatt. Azután meg 11-től logopédushoz. Kb 1-kor érkezett meg Esztivel Ádám. Addigra - már 11-kor megebédeltünk Dáviddal. Paradicsomos húsgombóc volt főtt burgonyával. Dávid 3 gombócig meg sem állt.
Ádám is megebédelt miután megérkeztek. Eszti inkább csak "csipegetett". Fél kettő körül mentek el.
Mostanra rámoltam vissza a a szobát. A konyhát már korábban. Most már pihenek, ha bírok, mert a reggeli kóma és egyéb - fájdalmak - miatt mostanáig 4 instant kávét húztam le, hogy tartani bírjam magamat.
A cicák közül most Nóci nem tolerálta annyira a hangos szót, "piszkálódást". Egyszer hányt is, és Dávidkára hosszan morgott, mint egy kutya. Ideig-óráig tartott tőle Dávid, de hamar elfelejtette. Szerencsére nagyobb baj nem lett.
Ádám is megebédelt miután megérkeztek. Eszti inkább csak "csipegetett". Fél kettő körül mentek el.
Mostanra rámoltam vissza a a szobát. A konyhát már korábban. Most már pihenek, ha bírok, mert a reggeli kóma és egyéb - fájdalmak - miatt mostanáig 4 instant kávét húztam le, hogy tartani bírjam magamat.
A cicák közül most Nóci nem tolerálta annyira a hangos szót, "piszkálódást". Egyszer hányt is, és Dávidkára hosszan morgott, mint egy kutya. Ideig-óráig tartott tőle Dávid, de hamar elfelejtette. Szerencsére nagyobb baj nem lett.
2019. november 5., kedd
Dávidka és a bolognai
Éjjel 2-kor ébredtem, s miután visszabotorkáltam kétrét görnyedve - ahogy szoktam -, már mindenféle járt az eszemben. Az istennek sem tudtam visszaaludni. Sőt! Még feküdni sem. Mindenem fájt, plusz a tüdőm is. Fura ilyet írni, de úgy éreztem, mintha a tüdőm helyén valami füstgomolyag lenne. (Most kellene letenni a bagót...) Képtelen voltam feküdni.
Ezután a fotelbe vackoltam be magamat, de az még úgyse volt jó. Miközben az ideg, - hogy megint hulla leszek napközben - átjárt, Kicsi és Nóci 5. sebességbe kapcsolt és kb fél órán át akkora kergetőzést csaptak szoba-ablaktól étkező ablakig, hogy a végén már hangosan nevettem. Imádom, amikor élnek, s nem gubbasztanak. 😃 Végül reggel nyolcig mégis sikerült aludnom, s miközben még sajgó testtel, kómásan épp elkezdtem almozni, felhívott Eszti, hogy orvoshoz megy, így Dávidot behozza hozzánk.
Semmi vész. Lakás forog, én és Imi dettó, kaja semmi..majd lesz valahogy! 😊
Végül bolognai lett spagettivel, ami elég soká készült el. Kb háromnegyed 1-kor ebédeltünk. Dávidka 3x kért belőle. Na ez a lényeg! A többi abban a percben mellékes. Ami előtte s utána van...az felejthető.
Az Imre-napot csak látszólag felejtettem. Reggel felköszöntöttem, de egyelőre látványos ünneplés - most énszerintem anyagi okokból, s a fizikai erőnlétem hiánya sem elhanyagolható - elmarad(t).
Eszti elfeledkezett róla. Peti, Zoli is csak este küldött neki üzit. A munka már felülírja a kapcsolatokat...
Ezután a fotelbe vackoltam be magamat, de az még úgyse volt jó. Miközben az ideg, - hogy megint hulla leszek napközben - átjárt, Kicsi és Nóci 5. sebességbe kapcsolt és kb fél órán át akkora kergetőzést csaptak szoba-ablaktól étkező ablakig, hogy a végén már hangosan nevettem. Imádom, amikor élnek, s nem gubbasztanak. 😃 Végül reggel nyolcig mégis sikerült aludnom, s miközben még sajgó testtel, kómásan épp elkezdtem almozni, felhívott Eszti, hogy orvoshoz megy, így Dávidot behozza hozzánk.
Semmi vész. Lakás forog, én és Imi dettó, kaja semmi..majd lesz valahogy! 😊
Végül bolognai lett spagettivel, ami elég soká készült el. Kb háromnegyed 1-kor ebédeltünk. Dávidka 3x kért belőle. Na ez a lényeg! A többi abban a percben mellékes. Ami előtte s utána van...az felejthető.
Az Imre-napot csak látszólag felejtettem. Reggel felköszöntöttem, de egyelőre látványos ünneplés - most énszerintem anyagi okokból, s a fizikai erőnlétem hiánya sem elhanyagolható - elmarad(t).
Eszti elfeledkezett róla. Peti, Zoli is csak este küldött neki üzit. A munka már felülírja a kapcsolatokat...
2019. november 1., péntek
Szótlanság, avagy az eltávolodás origója
Ha jól érezném magamat, akkor csak a dög unalom fájna. Minden nap puszta túlélés. Olyan: ezen a napon is túl vagyunk, de minek. A szokásos napi faladatok mellett az internet már nem unalom-, és nem magányűző, hanem épp az ellenkezője. Egyre jobban felerősíti, hogy mennyire egyedül vagyok és mennyire haszontalan dologgal töltöm az időt.
Ha anno a párom nem kezd lecövekelni a számítógép előtt, hanem inkább rám, ránk szánja az időt, akár beszélgetésekre, emlékezésekre, netán együtt-sétákra, együtt munkára, most nem itt tartanánk.
Én sem az internetben kerestem volna az időtöltés hasznosnak gondolt lehetőségeit.
Most biztos boldogabb lennék net nélkül is. Illetve legalább kicsit boldog lennék...kicsit közelebb lennénk egymáshoz.
De lényegében vele csak politikáról - rosszul vagyok már tőle - , fociról - el lehet ítélni, de sosem érdekelt -, s max a csipet-csapatról, azaz a cicáinkról, s míg élt a kutyusunkról lehet beszélgetni. Sosem szeretett a múltról, a szülőkről, gyerekekről nosztalgiázni. Legfeljebb néhány mondatban, s már indul is a gépéhez...
Ha anno a párom nem kezd lecövekelni a számítógép előtt, hanem inkább rám, ránk szánja az időt, akár beszélgetésekre, emlékezésekre, netán együtt-sétákra, együtt munkára, most nem itt tartanánk.
Én sem az internetben kerestem volna az időtöltés hasznosnak gondolt lehetőségeit.
Most biztos boldogabb lennék net nélkül is. Illetve legalább kicsit boldog lennék...kicsit közelebb lennénk egymáshoz.
De lényegében vele csak politikáról - rosszul vagyok már tőle - , fociról - el lehet ítélni, de sosem érdekelt -, s max a csipet-csapatról, azaz a cicáinkról, s míg élt a kutyusunkról lehet beszélgetni. Sosem szeretett a múltról, a szülőkről, gyerekekről nosztalgiázni. Legfeljebb néhány mondatban, s már indul is a gépéhez...
2019. október 29., kedd
2019. október 26., szombat
Csak nekik legyen jobb!
Mit számít egy szülinap! Csak nekik lenne, legyen jobb! De egyikőjüknél (Z)megélhetési gondok és magánéleti gondok, s egyebek nehezítik az életet, a másikójuknál (P) a munka, a stressz, ....és a gyerekek is épp abban a korban, amikor nehéz boldogulni velük...A szívem szakad meg, hogy egyikőjükön/egyikőjüknek sem tudok segíteni. Apu vagy Anyu már tudna..legalább vigasztaló szavakkal erőt adni. Én mindig csak gondolatban. Azután sohse tudok hangot adni neki. Vagy attól félek, hogy rossz tanácsot adok, vagy attól, hogy megbántom őket.😪
Hiába bíztam eddig az égiekben...most mintha cserben hagytak volna. 😪 Pedig a legfontosabb, hogy a gyerekek, unokák boldogok legyenek...egyenesbe kerüljön mindegyikük élete. Azért remélem meghallgatják odafent az óhajomat!
Hiába bíztam eddig az égiekben...most mintha cserben hagytak volna. 😪 Pedig a legfontosabb, hogy a gyerekek, unokák boldogok legyenek...egyenesbe kerüljön mindegyikük élete. Azért remélem meghallgatják odafent az óhajomat!
Még ma is vénasszonyok nyara...
Ma fél kettőkor ezt mutatta a hőmérő a Sennyey utcai oldalon:
...ennél az elmúlt hetekben csak jobb idő volt! Holnaputánra várható a lehűlés...
2019. október 24., csütörtök
:((( Nesze neked, 70!
Amit eddig nem kaptál meg, hetvenévesen már ne várd! 😞 A meghitt ünnep, amikor végre az öregre is figyelnek, ha eddig elérhetetlen volt, akkor az is marad. Semmilyen tárgy, vagy anyagi nem pótolja - ezzel nem P-t akarom bántani, hiszen ő mindig gálánsan ajándékoz, ahogy most is szinte túlzásba vitte -, hogy élete eme szomorú - mert az egy kicsit, hiszen hetvenévesen inkább a véghez vagy közelebb - napján sem jut rád őszinte figyelem, egy hatalmas, őszinte, szívből jövő ölelés...mert bár tudom, hogy jót akarnak, amikor levegőbe puszikat kapok, nehogy megbetegedjek, mert épp náthásak ......de akkor mikor kapok egy-egy hatalmasat? A halálos ágyon már késő. 😢
A párom meg a facebook messengeren köszönt fel? Szóban semmi? Mást meg nem is várok már tőle...szóval egy üzi...és legyek boldog tőle!?
Igen, boldogan készültem, még ha néha morogtam is, hogy mindent egyedül csinálok. Persze, hogy morogtam. Hol kicsit, hol eszméletlen rosszul voltam, és folyamatos fájdalmak kínoznak, amit már megszokott mindenki...észre sem veszik. Hogy is vennék észre, ha nem jajgatok, direkt nem panaszkodom, hogy ne keserítsem a gyerekeket. Mikor sztem erőn felül teljesítek, de az idegeim már nem a régiek. Már nehezen tolerálom, ha nem tudok hatni egy gyerekre, s ez mérhetetlenül elkeserít. Hová lett a türelmem?
Hiába volt színes az ebéd menüje, semmi elégedettséget nem éreztem.
(Zöldborsóleves csirkemájjal, sertéscsíkok Sztroganoff módra laskatésztával és malacsült oldalasból burgonyapürével - ezt a párom készítette -, ecetes uborkával és diótorta csili módra.)
Hiába takarítottam napokkal előtte, az olyat már észre sem veszi senki. (Ablakpuculás, függönymosás...pedig mire megcsináltam majd belegebedtem.)
Még ilyen ünnepi alkalommal sem hagyták békén a munkahelyéről P-t...és nem is tudott túllépni rajta. ..hát ez van...s ez sztem már sosem lesz jobb, meghittebb. Most irigykedem a nagynénéimre, akiket úgy ünnepelnek már idős korukban, hogy az az igazi meglepetés.
😢
egy hülye lufi...vagy egy szál virág kivételesen a macskák ellenére....vagy ajándék helyett - mert Petiék most is nagyvonalúak voltak az ajándékutalvánnyal! - de jobban örültem volna és olcsóbban is megúsztuk volna egy ajándék hidegtál-rendeléssel....amire sajnos odáig süllyedtem, hogy napokkal előtte a páromnak utaltam is rá ...de már akkor érezve, hogy hiába...tőle mi mást is várhatnék...?..., hogy egyszer az életben ne én köpjem ki a tüdőmet...de leginkább egy igazi ölelés közben, hogy szeretlek, hogy jó anya vagy, vagy mit tudom én...ezt mind higgadt fejjel szebben is meg tudnám fogalmazni...de most bőgtem és még meg sem nyugodtam tőle...inkább végtelen szomorú lettem.
A párom meg a facebook messengeren köszönt fel? Szóban semmi? Mást meg nem is várok már tőle...szóval egy üzi...és legyek boldog tőle!?
Igen, boldogan készültem, még ha néha morogtam is, hogy mindent egyedül csinálok. Persze, hogy morogtam. Hol kicsit, hol eszméletlen rosszul voltam, és folyamatos fájdalmak kínoznak, amit már megszokott mindenki...észre sem veszik. Hogy is vennék észre, ha nem jajgatok, direkt nem panaszkodom, hogy ne keserítsem a gyerekeket. Mikor sztem erőn felül teljesítek, de az idegeim már nem a régiek. Már nehezen tolerálom, ha nem tudok hatni egy gyerekre, s ez mérhetetlenül elkeserít. Hová lett a türelmem?
Hiába volt színes az ebéd menüje, semmi elégedettséget nem éreztem.
(Zöldborsóleves csirkemájjal, sertéscsíkok Sztroganoff módra laskatésztával és malacsült oldalasból burgonyapürével - ezt a párom készítette -, ecetes uborkával és diótorta csili módra.)
Hiába takarítottam napokkal előtte, az olyat már észre sem veszi senki. (Ablakpuculás, függönymosás...pedig mire megcsináltam majd belegebedtem.)
Még ilyen ünnepi alkalommal sem hagyták békén a munkahelyéről P-t...és nem is tudott túllépni rajta. ..hát ez van...s ez sztem már sosem lesz jobb, meghittebb. Most irigykedem a nagynénéimre, akiket úgy ünnepelnek már idős korukban, hogy az az igazi meglepetés.
😢
egy hülye lufi...vagy egy szál virág kivételesen a macskák ellenére....vagy ajándék helyett - mert Petiék most is nagyvonalúak voltak az ajándékutalvánnyal! - de jobban örültem volna és olcsóbban is megúsztuk volna egy ajándék hidegtál-rendeléssel....amire sajnos odáig süllyedtem, hogy napokkal előtte a páromnak utaltam is rá ...de már akkor érezve, hogy hiába...tőle mi mást is várhatnék...?..., hogy egyszer az életben ne én köpjem ki a tüdőmet...de leginkább egy igazi ölelés közben, hogy szeretlek, hogy jó anya vagy, vagy mit tudom én...ezt mind higgadt fejjel szebben is meg tudnám fogalmazni...de most bőgtem és még meg sem nyugodtam tőle...inkább végtelen szomorú lettem.
Egy szülinapi torta átváltozásai
Kati diós tortáját készítettem erre a napra Csili-módra. A "csomagolatlan" és már bevont tortáról készült néhány fotó, és arról is, hogy újragondoltam a torta tetejét. A római hetvenet inkább eltüntettem róla.
2019. október 23., szerda
2019. október 22., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)