2022. szeptember 26., hétfő

Állatmentő Szolgálat - éjjel-nappal

 https://www.facebook.com/SupervetBudapest/photos/a.113110787904272/171309505417733/

*

Supervet

  Mentsétek el a Supervet Mentőszolgálat telefonszámát!

Soha ne legyen rá szükség, de ha baj van, tudjátok hogyan kérjetek segítséget!

Sajnos előfordulhat, hogy valahol az országban betegség vagy baleset miatt, állatorvosi ügyelet hiányában egy állat élete veszélybe kerül. Azért hoztuk létre a mentőszolgálatot, hogy vidékre is eljusson a segítség, ha szükség van rá.

Rendelőnk minden nap déltől hajnali 1 óráig van nyitva - hétvégén is. Mentőszolgálatunk minden nap este 18:00 órától áll rendelkezésre Budapest 2 órás körzetében. Mentsétek el a 061 814 28 00 telefonszámot és keressetek bizalommal!

További részletek: www.supervet.hu




2022. szeptember 11., vasárnap

Egy anya négy lánya

 Film/4 csatornán láttam. Döbbenetes film.

Sajnos online nem találtam a teljes filmet magyarul. :( 

2022. augusztus 30., kedd

Augusztus 22.

 Még nemigen tudok írni arról a napról, amikor Imi hamvait utolsó útjára kísértük és szüleim sírjába temettük. Ezért csak bemásolom Tóth Tamás nagytiszteletű úr által felolvasott, általam írt búcsúbeszédet:


Bakk Imre (1948-2022)  

1948. február 02-án született Debrecenben, gazdálkodó család első gyermekeként.
Szülei -  ahogy öccsét, Józsefet is - nagy szeretetben nevelték az életre a Kígyó utcai otthonukban, és segítették őket ameddig földi létük engedte.

Öccsével - ha néha nem is egyezett a véleményük, ahogy testvérek között (is) ez lenni szokott  - igaz testvérként szerették egymást.

Iskoláit Debrecenben, a Pacsirta utcai Ált. Isk.-ban, majd a Bethlen Gábor Közgazdasági Technikumban végezte.

Ezután a VOLÁN-hoz ment dolgozni, ahol a hetvenes évek elején beiskolázták a budapesti Autóközlekedési tisztképzőbe. (Ez alatt az egy év alatt szoros kapcsolat alakult ki unokatestvéreivel, akiknél a budapesti tanuló időszak alatt gyakori vendég volt.  Ez a szeretetteljes kapcsolat egész életét végig kísérte.)

A tanfolyam után diszpécserként dolgozott tovább a debreceni VOLÁN-nál, majd egy rövidebb időszak következett a KEVIÉP-nél, mielőtt a Kerekes Kft alkalmazottja lett. Nyugdíjba is innen vonult.

1972-ben kötött házasságot Szentesi Csillával, akivel idén január 15-én még megünnepelhették az 50. házassági évfordulójukat. Ahogy mondani szokás: jóban, rosszban kitartottak egymás mellett akkor is, amikor már a mindent elsöprő szerelmet a szeretet váltotta fel.

Hatalmas boldogság volt számára 1975-ben Zoltán, 1981-ben Péter fiuk születése.
Érzéseiről nem sokat beszélt. Így arról is csak ritkán ejtett szót, hogy milyen büszke rájuk, s mennyire szereti őket.
A gyerekei, majd az utóbbi években imádott unokái, Ádám és Dávid hoztak fényt az életébe.

Sajnos nyugdíjasként megromlott egészsége miatt nem tudott a kertészkedésnek élni, pedig aktív éveiben szinte minden nap munka után vagy idős szüleihez, vagy a kis zártkertbe vezetett útja. A föld, a kert szeretetét szüleitől örökölte. (De inspirálóan hatott rá, hogy felesége édesapja szinte minden szabad idejét a Diószegi úti kertje építésével, szépítésével, gondozásával töltötte, ahol éveken át szívesen nyaralt az egész család.)

Szabadidejét a család és a kert mellett az állatokkal is szívesen töltötte, amelyeket Csillával közösen, és később gyermekeivel együtt fogadott be. Ez a szeretet a gyermekeire is nagy hatással volt.

Őszinte, jó humorú, jóindulatú ember volt egész életében. Könnyen beilleszkedett. Legyen az rokoni, baráti társaság vagy munkahelyi kollektíva. Szerették, tisztelték.

Nem voltak eget rengető vágyai. Csak azt kívánta, s a lehetőségeihez mérten mindent megtett, hogy családját, gyermekeit boldognak lássa.

Belső vívódásait magában tartotta. Így volt Ő a 2020-ban diagnosztizált betegségével is.
Kitartóan járt a kezelésekre, szedte a gyógyszereit, s reménykedett, - ahogy az egész családja -, hogy legyőzheti.
Nem panaszkodott. Nem sajnáltatta magát. Magába zárta félelmeit, kételyeit. Nagyon sokáig 
a fizikai fájdalmakat is, hogy ne nehezítse a család életét, ne keserítse el őket, akik igyekeztek - bízva a lehetetlenben - segíteni a nehéz napokban. Különösen fia volt az, aki minden elképzelhetőt megtett érte.

Sajnos az égiek másképp döntöttek 2022. augusztus 03-án.

Hiányzik és hiányozni fog a kedveskedő Csillikém megszólításod; a beszélgetések, emlékezések egy-egy múltbéli eseményre gyerekeinkről, unokáinkról, közeli, s távoli rokonainkról; az együtt bosszankodások, ha valami nem úgy alakult; a főztöm dicsérete; a reggeli első kávé előtti közös csendek; a humorod. Hiányozni fog az Apa, a Nagypapa, azaz Te, magad.

Hiányzol és örökké hiányozni fogsz mindőnknek, de szívünkben, s emlékeinkben örökké velünk maradsz.

 

Búcsúzik:

felesége, Csilla,
fia, Zoltán,
fia, Péter és felesége Eszter, gyermekeik: Ádám és Dávid,
testvére, József és családja,
nászura, János, nászasszonya, Katalin és családjuk,
rokonai, unokatestvérei és családjaik,
felesége rokonai, nagynénje és családja,
felesége unokatestvérei és családjaik,
barátai, volt iskolatársai, munkatársai,
felesége volt munkatársai,
Füredi, majd Csapó utcai otthonának lakótársai,
ismerősei.

Az alábbi két versemet a beszéd elejébe és végébe szőtte bele a Lelkész úr:

 Egyedül

Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.

Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.

(Bakkné Szentesi Csilla)

***

Nem hamvadó

Még visszanéz és int egy láthatatlant
a füstlepelbe burkolt pillanat.
Így száll el múlt, jelen, s a holnap
csak másnak hozhat újabb harcokat.
Zsebkendőben fájdalmat gyűrkészünk,
ha a porcelán Időtlen széttörik,
és a csendbe metsző bús orgonahang a
mellkasunkba hiányként hasít.
A könnyekből lassan emlék sarjad,
és minden perc majd újjászületik,
mert meg sohasem halhat,
kit újrarajzol elménkben a hit.

(Bakkné Szentesi Csilla )

*






A Viktória Étteremben néhányan összegyűltünk még Imi tiszteletére:







2022. augusztus 20., szombat

Hullócsillag

 Éjjel, úgy 11 óra és éjfél között - nem néztem meg az órát - láttam egy hullócsillagot, ahogy a Nagy Templom irányából a Senyei-Oláh István utca egén végigsuhant, és a szemem láttára kihunyt. Csodás volt. Ha a többi csillag méretét egy pontnak vesszük, akkor ennek a csillagnak a látszólagos méretét egy húsz forintos érme nagyságával szemléltethetném. 

Még vártam úgy negyedórát, hátha újabb csodában lesz részem, de hiába. 

De ez az egy is sokmindent üzent nekem. Egy hullócsillgot látni egyedül szerencsét, s változást jelent. Mindegyik igaz lehet. Nekem mégis az volt az üzenet, hogy lehetek bár egyedül, valaki - aki mostanság vált csillaggá - fent vigyáz még rám.

2022. augusztus 5., péntek

Elment az én Drága Imikém!

 2022.08.03-án délután háromnegyed négy táján feladta a harcot az én Drága Imikém, Fiaink szerető Apja.

Hirtelen, érthetetlen gyorsasággal...még ma sem hiszem el. 😭💜

Most nem is tudok többet írni. 

Isten, s az angyalai vigyázzanak Rád, ha már én nem tudtam jobban! Bocsásd meg, ha nem így szerettél volna távozni! A Fiaid - s legfőképpen Peti Fiad! - mindent megtett, amit ember megtehet! Légy ott is büszke Rá és vigyázz Rá és Családjára, ahogy Zoli fiunkra is, ahogy Ránk vigyáznak odafent az én Drága Szüleim!


Legyen örökálmod békés, nyugodt! Sosem felejtünk! Sokat fogunk emlékezni Rád!






2022. augusztus 2., kedd

Hospice - aug. 01.

5-ös.szoba...

Kifejezetten jó ált. állapotban volt. Még humorizált is az orvossal. A felest hiányolta...pedig az elmúlt években jó, ha néha egy pohár sört megivott. Elszokott tőle..és soha nem volt részeges. Persze az orvos félreértette éls meg kellett győzni, hogy Imi csak viccel a "felessel".