2020. június 6., szombat

Lehetnék jobban is!

Iszonyatosan fáj a csípőm, a derekam, s előbbiektől végig a combom, térdem. Lehet az idő is...rájátszik. Alig bírtam elvégezni a dolgaimat.  A kaput a töméntelen szemét kicipelése tette be. Azóta még inkább sajog mindenem. Az persze tény, hogy mindennap mindent én csinálok...igaz a mosogatást - amikor megjön a kedve hozzá akkor - Imi. Vagy mint most megpucult, 1 hagymát, 1 krumplit a leveshez...Hm...viszont az egész nap teendői rám maradnak, s bárhogy jajgatok - mert már azt csinálom, hátha az enyhít valamit - nála süket fülekre találok. Volt, hogy nem tudtam megmozdulni...na, kiabálhattam én...!
Bezzeg a tányér-, kanálcsörgést, azaz az ebédhez terítést mindig! meghallja, pedig már "lábujj-hegyen" végzem.

2020. június 4., csütörtök

Szabad akarat - ( avagy, ami a vers mögött van)

Ma bukkantam rá:

Dokk - Seholsincs naplómban: Kelt: 2020-03-08 07:08

Szabad akarat - ( avagy, ami a vers mögött van)

Az utolsó fél évben már sejtettük, hogy baj van, de tagadta. Sosem panaszkodott, és orvoshoz sem ment.
Végül édesapám az utolsó 2 hónapot kevés megszakítással kórházban, morfiumozva töltötte. Tüdőrák, májáttéttel. (Sosem ivott...)
Azon a napon 5 perccel kellett volna hamarabb a klinikára érjek. Nem sikerült... Az orvosok közölték, hogy elutasította a vizsgálatokat és az oxigént. Nem tudtak mit tenni...

Édesanyám ezután két évig nálunk lakott. Élete a betegség árnyékában telt. Már születésem után 2 évvel majdnem két éven át kórházban többet volt, mint otthon. Emlékeim szerint kb 12 tüdőműtéten esett át. Össze-visszakaszabolták. Ezt egész életében úgy "viselte, hogy nem is sejtették. A ruhák szabása sokat segített ebben.
Idős korában jött sorban a méhnyakrák, a mellrák, majd a csontrák. Műtétek és több tucatnyi sugárkezelés. Amikor édesapám halála után hozzánk költözött még ráadásként egy trehány mentősnek köszönhetően nyílt felkarcsont törése is lett, amit hiába műtöttek, a rák miatt nem forrt össze. Egy drót próbálta összetartani a csontvégeket, de ehelyett inkább utat tört az izmokon, és a bőrön át. Így nyílt töréssel, sebbel élte le élete utolsó két évét. El lehet képzelni!
Amikor 3 napra köhögési rohamok miatt az orvos beutalta az Augusztába, még mind reménykedtünk. Miben? Már csak a hazatérésében. A javulásban már hiába...
A házassági évfordulónk napja volt, amikor ismét rohantam hozzá. Ekkor már 3 napja volt egy olyan intézményben, ahol reggeltől estig dübörgés, kopácsolás, fülsiketítő fúrás volt, mert felújítás alatt állt az épület. Por, kosz, idegeskedő nővérek, orvosok.
Én meg bizakodva, és tök gyanútlanul léptem a kórterembe, ahol édesanyám vérben úszva feküdt. Holtan.
Hajnalban vették észre a szobatársak. (De délelőtt még senki nem foglalkozott vele, hogy minimum rendbe tegye.) Az ápolónő, akinek szóltam, hogy hogy történhetett ez meg, hiszen előző nap még egészen jól volt, annyit válaszolt, hogy álmában valahogy kicsúszott a branül...

...és a versem:

szabad akarat

apám sosem hivatkozott a sorsra s míg
legyintett az égi hatalomra
utolsó mozdulatával a maszkot félrelökve
pupilláiban rekedt a múlt

otthon a panasz egyre halk szavúbb lett
a fájdalom útvesztőjében törötten
botorkált tovább anyám
elméjét a szenvedés pórázra fogta
haladni csak addig hagyta amíg ráébredt
holnap apám után
s mire bekúszott a hajnal
vörösét fehérre cserélték s a bajjal
a kórházi ágy másra várt

alig két évbe tellett hogy az égbolton
ismét strasszként sejlett minden gyémánt
véletlen - gondoltam mind a kétszer
mert könnyebb volt azzal élnem mint a
kései felismeréssel hogy
talán

de a zárójelentés arról nem szólt


2018.10.02.
Zsefy Zsanett

2020. június 2., kedd

A fekete bodza

A hasznos fekete bodza és a mérgező gyalogbodza:
https://www.hazipatika.com/taplalkozas/zoldseg_gyumolcs/cikkek/bodza_nem_csak_teanak_valo/20080107155115

A baj nem jár egyedül

Jaj, állandóan rosszul alszom. Hajnali négy és öt között ébredek. A hasam nyilallik, a hólyagom a daganat miatt egyre kevésbé bírja a "terhelést", és minden reggelre felpuffadok. Sajnos most meg Imi betegsége miatt nem tudom, hogy mikor merjek belemenni a műtétbe. Pedig épp elég lenne az örökös csípő és lábfájdalom...Tanácstalan vagyok, és elkeseredett.

2020. május 31., vasárnap

Lehetőség

Z. 06.15-én Erfo...nem tudom, mit takar...de hátha...

Születésnaposok - józsai emlékek

Csíííz! :)

A karantén miatt tegnap tartották az összevont születésnapjukat. Isten éltesse Mindhármójukat! (Az ünnepeltek: Dávid, Eszter, Adám.) <3
Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük!






...hát ez van..én sem leszek már gyönyörű 😀😰

😜

2020. május 28., csütörtök

Segítsetek!




Peti este, miután MR-ről Imit hazahozta és nekünk bevásárolt - a karantén kezdete óta - először bejött a lakásba. Végig maszkban és csak az étkezőben ült le. Nem evett, nem ivott, nem gyújtott rá, de annál inkább aggódott, nehogy bajunk legyen. 💓

2020. május 26., kedd

Bevásárlás ismét

Hatkor keltem. Kb kilenc utánra összekaptam magamat annyira, hogy lemerészkedtem bevásárolni. Voltam a zöldségesnél, a Kurucz húsboltban húsos csontért, és elmentem a COOP-ba csokikat venni gyereknapra a két kis lurkónak, Petinek és Eszternek. Esztinek amolyan jelképes név-, és szülinapi ajándéknak szántam.
Nyilván emellett nem álltam meg, hogy mást ne vegyek. Így joghurtot, kefirt, zsírt, sok 😉 kenyeret, csokit magunknak, szatyrot, elosztót magamnak, mert a régi leégett, stb.

Most félig már kiporszívóztam és közben nem soká kész a parajfőzelék. Maradt hozzá fasírt. Így az ebéd megoldva.

Frissítés máj. 27-én...: 😃
Még  este vettem a fáradságot és lesúroltam a konyhai szekrényeket, a gáztűzhelyet. A gáztűzhelyet Imi kihúzta még tegnapelőtt és körülötte is mindent le-, felsúroltam. Majd a helyére rakva végre vízszintbe állította. Ezután nem fognak csúszkálni az edények a tűzhely tetején...😊

Nem tudom, most honnan volt/van ezekre energiám. Valamikor persze ezek meg se kottyantak. Amit mostanság apránként, elosztva egy hónap alatt elvégzek/elvégeztem, azokat még 10-15 évvel ezelőtt is 3-4 nap alatt - persze hajtásban..- de tutira rendbe vágtam.

2020. május 25., hétfő

Paradicsomleves Csili módra


Fél evőkanál zsírban megfuttatom az 1 pingpong labda nagyságú vöröshagyma felét. Leveszem a tűzről. Megszórom egy kávéskanál piros paprikával. Elkeverek benne egy gyermekkanálnyi csemege Piros Arany paprika krémet és 2 gyermekkanálnyi fokhagymakrémet.Ezután kb 1 bögrényi vízzel simára keverem az egészet és visszateszem a tűzre. Hozzáadok részletekben 1 üveg COOP-os sűrített paradicsomot úgy hogy közben vizet is adagolok hozzá, hogy híguljon a keverék. Adok hozzá 2-3 evőkanál kr. cukrot - ízlés szerint...lehet több, lehet kevesebb); majd sót - ez is ízlés és ízlelés alapján -, kávéskanálnyi őrölt borsot, valamint 1 gyermekkanálnyi bazsalikomot. Jól összefőzöm és vízzel leves sűrűségűre hígítom, ha kell. Kb olyan állagúra, mint a borsópüré leves...
 Kb 2 liter leves lesz belőle, ami hűlés után besűrűsödhet, így a következő tálalás előtt valószínű, hogy vízzel tovább kell hígítani, és nyilván felfőzni a víz miatt.

Cérnametélt tésztát főztem külön hozzá, és külön kínáltam a leveshez, csak úgy, mint a reszelt sajtot.
Szerintem Isteni lett.

Dupla nitromint tapasz...

Délután kb 15 óra 40 30-45 között vettem észre, hogy a mai mellett fent maradt a tegnapi tapasz (10mg/24óra) is. Levettem mindkettőt és negyedóra múlva megmértem a vérnyomásomat: 168/89/59 volt.
Ma elég sokáig: 6 óra 10-ig aludtam, és elég jól. Igaz a reggeli magamhoz térés nem ment egyik percről a másikra, de sokkal hamarabb lettem aktív. Így fél tízkor már úgy mentem le (bot nélkül) vásárolni, hogy előtte kialmoztam, felporszívóztam, rendet csináltam mindenütt. Lehet a tapaszok miatt?
Dr. Rácz Ildikót emiatt fel fogom hívni. Lehet többet használna már, ha 15 mg-os tapaszt (pl: 10+5-öst egyszerre) használnék?
(Amúgy is kontrollra is kellene menni.)

https://www.pharmindex-online.hu/termekek/nitroderm-tts-15-mg24-ora-transzdermalis-tapasz-2489


A semmi végen


 Addig jó, amíg van kinek eszébe jussunk. A szüleim, s főleg apai nagyszüleim szinte mindig velem vannak. Anyai nagyszüleimről sajnos nem sok emlék maradt. Anyai nagyanyámat nem is ismerhettem, mert fiatalon halt meg, míg anyai nagyapámról maradt emlékeim helyét - úgy 4-5 éves koromból- a betegség, és a halál halvány, de annál fájdalmasabb képe tölttötte be.
 Apai nagyszüleimmel töltött sok-sok idő rengeteg élménnyel tett  gazdagabbá, amiket gyerekeimmel  - igaz módjával -, de megoszthattam. Nekik, ha szóba jöttek szívesen meséltem róluk.
De ők rég "kirepültek" a szülői házból, s így már csak magamban magamnak tudom feleleveníteni azokat a szép időket, amiket Konyáron tölthettem.
 A párommal csak ritkán nosztalgiázunk. Nem vevő rá. Szerintem ő magában idézi fel a múltat, s meg is őrzi magának. Sajnos, mert nekem nagyon hiányzik, hogy valakivel megosszam mindazokat - és bizony a romló memóriám miatt egyre fogyó - emlékeimet, amik még manapság is szebbé teszik a napjaimat.
 Sokszor elgondolkodom, vajon rám, ránk fognak-e emlékezni? Fognak-e emlegetni, ha már nem leszünk köztük?
Mert ha nem, akkor fogok, fogunk valóban, végérvényesen meghalni. Eltűnni a semmi végen.

Ismét "kiszabadultam"

Ma alomért és dohányért voltam lent délelőtt 10 körül, amíg Imi aludt.
A banyatank hasznosnak bizonyult a 20 kg alomhoz, de a lépcsőn felhúzni az már nem volt egyszerű. Majd visszarántott. Azaz: elmúlt már az az idő, hogy ennyi meg se kottyanjon nekem.

Szakaszokra osztott rajzolás

Nagyon hasznos ötleteket ad szülőnek, gyereknek egyaránt!
https://filantropikum.com/igy-tanitsd-a-gyereket-rajzolni-10-nagyszeru-pelda-9-szakaszra-osztva/?fbclid=IwAR0Hg0Fflg0K7cc79FuLsoKMT5REv8_wjmTJTblwNR6MH115oz8JPFLTKcg

2020. május 24., vasárnap

Tiltott nő


Nem láttam az elejét tegnap(?)...ezért elmentettem ide. Szerintem nagyon jó film, ami igaz történetet dolgoz fel. A főszereplő ugyanezen a címen könyvet írt élete ezen szakaszáról. Ma is él,  Svájcban.