Megszólítás-ok...

Az én anyukám - akit Anyunak  szólítottam, az unokái pedig, Mamának - olyan anya volt, amilyen másnak persze, hogy nincs és nem volt. Ahogy az én apukám is, akit Apunak hívtam. Attól fogva, hogy nagyszülők lettek én is gyakran Mamának, Papának hívtam őket.

Házasságkötés után a párom édesanyja  - akit addig Margit néniztem - számomra Anyuka, az édesapja pedig  - akit korábban Imre bácsinak neveztem - Apuka volt.
Amikor az unokák megszülettek - gyakran a gyerekeimhez hasonlóan - Mamának, Papának hívtam őket is..

Vajon az én unokámnak Csilla néni vagy Mama leszek?

Szenvedéses 1.

Ma egészen magam alatt vagyok. De holnap, ha addig elbírom az ötvennyolc kilómat, biztos, magamhoz térek.
Ha nem, akkor magamon kívül leszek.
Magánál.
-  Magánál van már magam? Ha nem, akkor még ma van.

Ádámka

Ki lehet-e szavakkal fejezni, ha első - vagy akár a sokadik - unokánkat először fogjuk a kezünkben?
Én nem tudom, nem tudtam. Hát csoda, ha ilyen tüneményes?

 - Egy kicsit elpilledtem a finom kaja után.

- Jaj!  Ő a Nagyi?

 - Ezzel ugyan mit kezdjek?

 Nem megmondtam, hogy fiatal nagyit kérek?!

-Tagadta, de én éreztem,
hogy bátortalan az öreglány.

 - Itt még biztatnom kellett,
hogy ne féljen tőlem!

  Hiába! Apuci kezében az igazi.  

Az Anyuciéról már nem is beszélve! :) 

- Jó Apával, de Anyát is szemmel tartom.

2015.04.06.