2015. április 6., hétfő

Ádámka

Ki lehet-e szavakkal fejezni, ha első - vagy akár a sokadik - unokánkat először fogjuk a kezünkben?
Én nem tudom, nem tudtam. Hát csoda, ha ilyen tüneményes?

 - Egy kicsit elpilledtem a finom kaja után.
- Jaj!  Ő a Nagyi?
 - Ezzel ugyan mit kezdjek?
 Nem megmondtam, hogy fiatal nagyit kérek?!

-Tagadta, de én éreztem,
hogy bátortalan az öreglány.
 - Itt még biztatnom kellett,
hogy ne féljen tőlem!
  Hiába! Apuci kezében az igazi.  
Az Anyuciéról már nem is beszélve! :) 
- Jó Apával, de Anyát is szemmel tartom.



2015.04.06.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése