Engem három évesen azzal akartak kiadni a kórházból az orvosok, hogy fogalmuk sincs mi a bajom. Édesapám pedig kijelentette, hogy addig haza nem visz, amíg meg nem állapítják, mi a bajom és meg nem gyógyítanak. Megtalálták...szívbelhártyagyulladásom volt. Lehet akkor még gyerekcipőben járt a gyermekgyógyászat, de akkor is...ez nem egy olyan betegség, amit már akkor "kapásból", nem több heti vizsgálgatás során - ne lehetett volna felismerni. Egyszóval: édesapámnak köszönhetem, hogy életben vagyok még ma is, hatvanhét évesen.