Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.
Isten éltessen benneteket erőben, egészségben, szeretetben, békében!
Zolikám: július 27.én született. :)
Zolikám, akkori becenevén Zozó. Három hetesen.:)
Sztárfotó/műtermi fotó Zozóról. Az egy évet töltötte be.
Zozó első születésnapja.
Zozó két évesen velünk.
Zozó már az oviban.
Zolikám/Zolikánk. :) Budapesten.
***
Petikém: július 31-én jött világra. :)
Zoli és Peti 1981. Karácsonya körül.
Peti imádta a tyúkokat ...is. :)
Petikém és az elmaradhatatlan tyúk... :)
Petikém Szentesi Papa kertjében.
Peti Csöpivel és Alízzal, a két drága kutyusunkkal. :) (1995.)
Bevonulás július 31-én, a nagy napon, a Templomba.
Koccint a két tesó. :)
Petikém egy külhoni nyaraláskor.
Petikém/Petikénk. :)
