2016. július 31., vasárnap

Fiaimnak más tollából születésnapjuk alkalmából


Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.



Isten éltessen benneteket erőben, egészségben, szeretetben, békében! 

Zolikám: július 27.én született. :) 

Zolikám, akkori becenevén Zozó. Három hetesen.:) 

Sztárfotó/műtermi fotó Zozóról. Az egy évet töltötte be.

Zozó első születésnapja.

Zozó két évesen velünk.

Zozó már az oviban. 

Zolikám/Zolikánk.  :)  Budapesten.
***
 Petikém: július 31-én jött világra. :) 


Zoli és Peti 1981. Karácsonya körül.

Peti imádta a tyúkokat ...is. :) 

 Petikém és az elmaradhatatlan tyúk... :) 

Petikém Szentesi Papa kertjében.

Peti Csöpivel és Alízzal, a két drága kutyusunkkal. :)  (1995.)

Bevonulás július 31-én, a nagy napon, a Templomba.

Koccint a két tesó. :) 

Petikém egy külhoni nyaraláskor.

Petikém/Petikénk. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése