2016. október 24., hétfő

A 67. sem más

Ma volt a szülinapom. A 67. Tegnap ünnepeltük. Igaz, azt mondtam, hogy nem tartom. De napokon át készültem azzal a két fogással és a sütikkel. Nekem már a napi tennivalók mellett ez kimagasló teljesítmény. Talán ezért is esett rosszul, hogy - tudom, viccből - de nem a szülinapomra, hanem okt. 23-ra koccintott a párom. (Na, nem velem...én nem bírom a páleszt.) Azután mondta, hogy nem akart öregíteni...Majd ma, hétfőn...Jó sokáig vártam egy mondatot, míg végül észrevette, hogy sírok...és felköszöntött.
Jó, tudom, én mondom mindig, hogy nem kell nagy cécó...de egy kedves mondat legalább...így is minden ünnepre - a nők nagy részéhez hasonlóan - én készültem pattogtam orrvérzésig. Legalább ennyi figyelmességet kaphatnék...Bár egész életemben arra vágytam, hogy egy évben, vagy legalább 5-10 évben egyszer valamelyik név- vagy szülinapomon felmentene/felmentenének minden alól. Ha csak 1 tál étel lenne is boldog lennék. Csak nagyjából más játszaná végig a készülődés fáradságos lépcsőfokait...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése