2017. április 29., szombat

Hol a helyük a tappancsosoknak?


Kezdetben csak kutyákat fogadtunk be...így volt egy időszak, amikor ketten voltak. Amikor nagyobb lakásba költöztünk úgy határoztam, hogy a nappali tabu lesz nekik. Úgy is rengeteg helyük volt: étkezőkonyha, félszoba, előszobai folyosó, közlekedő, folyosó és egy 4x1,2 méteres erkély, ahová tavasztól őszig bármikor ki tudtak menni akkor is, ha nem volt senki otthon. Ez így ment 2 évig, amikor 4 hónap különbséggel mindkét imádott kutyusunk - Csöpi és Alíz -  meghalt. Majd belepusztultam, de az élet ment tovább... :(

Amikor magamhoz tértem - bár még ma sem tudtam feldolgozni igazán - mindent "szőrtelenítettem, fertőtlenítettem...és fáradtan beültem a ki/meg/kímélt nappaliba...és csak néztem a kifogástalan rendet, a hibátlan bútorokat, kárpitokat...és nem éreztem semmit. Nem töltött el sem örömmel, sem vigaszt nem nyújtott...mert a kutyusok nélkül azok mind jelentéktelen tárgyak voltak. És akkor eldöntöttem, ha lesz kutyám, cicám, nem fogom kizárni őket. ...és nem is tettem 2001. óta. Azt persze tiszteletben tartom és tartottam, hogy a gyerekek akkor engedik be a szobájukba, amikor akarják, de velem és a párommal ott lehetnek mindenütt, ahol és amikor akarják.

Csöpi - hátul -  és Alíz
*
 Detti
 Detti
 Roxi, Nóci - a fotón felül
Micó, Béci -  a fotón alul
Fickó nem látszik, mert az ablakban ült...
máskor meg a monitor előtt. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése