2017. április 15., szombat

Ki kit és mennyire


Nálunk nem volt szokás, hogy örökké bizonygassuk egymásnak, másoknak, esetleg idegeneknek meg pláne, hogy mennyire szeretnek, szeretjük egymást. Mi a Szüleimmel ezt örökké éreztük. Manapság mintha fordult volna a kocka. Bizonygatások, látványos vagy hangos megerősítések, erősítgetések, hogy én bizony mennyire imádom a lányom, a fiam, az unokám, a szüleim, stb. Olyan érzése van az embernek, mintha saját magát győzködné, hogy így igaz. Vagy mintha mindenki más gyermeke, unokája vagy épp a szülője iránt érzett szeretetét, érzéseit szeretné degradálni, mert nála jobban soha senki.....Ami kissé frusztráló. azoknak, akik ilyen élethelyzetben sem szeretik verni a mellüket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése