2017. május 8., hétfő

Amikor minden furcsán alakul...



Reggel korán keltem. Összerámoltam. Most még az ágyat is összecsuktam, amit lassan évek óta csak rendkívüli esetekben tettem meg. Délutánra vártuk a hőfogyasztást leolvasókat, s a mérőhöz így könnyebben hozzáférhetnek.
Z-nek megmutogattam hová tettem a fagyasztóban és a hűtőben az előre elkészített több napi kaját. Hol lesz az útra csomagolt kenyér, spagetti stb. Cicalmokat takarítottam. Az előrelátható min. félnapos érsebészeti kontrollra magamnak odatettem a yoghurtot, a beharangozott eső miatt az esernyőt, stb.
Egy-két instrukció, hogy mit vegyen a párom, porszívózzon fel legalább a képességeinek megfelelő minőségben - mondanom se kell, hogy ez utóbbit nem tette meg...lehet, mert szelektív a hallása - . Fürdés, öltözés, cica simi után úgy 9 óra után indultam a buszhoz. Kissé aggódva, mert az izgalom vagy ki tudja miért, kivételesen carbon activátust kellett leküldenem a reggelim után.
A busz időben jött, aminek nagyon örültem, mert lehangolóan hideg idő köszöntött ránk. Így kissé lenyugodva foglaltam helyet. Csak amikor elindult, akkor hasított belém, hogy a zárójelentést otthon hagytam. A következő megállónál le is szálltam, s mert a visszafele-busz az orrom előtt húzott el, kénytelen voltam gyalog haza sántikálni.
Hogy minden rosszban van valami jó? Igaz. Pár perc múlva otthonról már a bélelt félkabátban indultam újra a buszhoz, nem feledkezve meg az orvosi papírokról sem.
Ahogy sejtettem, hiába volt 10:40-re időpontom, még 12 előtt is ott szobroztam. Már megszoktam, hogy mind az érsebészeten, mind a kardiológián akárhányra is kapok időpontot én vagy utolsóként, vagy max. utolsó előttiként távozok. Valami rossz varázslat lehet az asszonynevemen, ami a rendelési időket illeti.
Amikor végre behívtak a főorvos alapos vizsgálat után felvázolta, hogy ha nem bírom elviselni a jogos, lassan már nem csak utcai közlekedésnél, de otthoni mozgásom során is  állandósuló lábfájást, akkor érfestéssel feltérképezhetik, hogy hol lehet stenttel vagy, de inkább műtéttel /bypassal/ javítani rajta. Ha lehetséges. A másik opció,  hogy elfogadom ezt az állapotot és még pár évig így kihúzom. De, ha lábfej-fehéredést, vagy a lábon, lábujjakon seb keletkezik, ami nem akar gyógyulni, akkor tűzzek azonnal az érsebre....
A 2. opciót választottam. Bár eléggé elkeserített, hogy a lábfájásoknak objektív oka van. Bíztam benne,hogy azt mondja, jó, jó, fáj asszonyom...de még nem vészes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése