2017. június 24., szombat

Egy félreeső könyvtáramban porosodó replikám a fogvillantós fotóm kapcsán

Kelt: valószínű dátum: 2013.dec.13. Facebookon már törölve

Kedves XYZ!

 Örülök, hogy az őszinteségi hullám még engem talált meg, nem az elsiratott hullám, s míg fogvillantásom benned egy szemvillanásnyi nyomot hagyott, frufrummal a múltkor jogosan gyűlt  meg a bajod.
 Erőteljes állam az államban nem állam, mert gyenge lábakon nem állhat jogállam. Korábban támaszra nem volt még szükségem, egy műtétnek "hála" a bot mára szükséglet. /Amiket te írtál egy kissé tüskések./
E fotón ráncaim úgy futnak szerteszét, mint riadt birkanyáj, ha éhes farkast vél. Akiknek így tetszem, nem leszek rontója, angyalnak láthatnak, nem ördögfióknak. Míg számat mosolyra elhúzva mesélek,
felettem a felhők lassan  összeérnek. Villámot nem szórok mégse én ezerrel, pedig amit írtál, sehol nem lelem fel. (Ha most a lábfájás nem szegné kedvemet, ledorongolnálak a törlésért rendesen.)
Ami kimaradt:

Rostandtól idézek, a két sort imádom, szabadon, hogy értsed: a gúny is sajátom, hibám leszólnia másoknak nem érdem, magamnak elnézem, attól el nem vérzek.

"....magamat kigúnyolom, ha kell,
 De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése