2017. június 21., szerda

Túl jól lenni is veszélyes...


Ma 12:15-re mentem a Bőrre. Egy órával hamarabb indultam a gyülekező viharfelhőkkel versenyezve. Naiv gondolat volt, hogy gyorsabb leszek. Elázva, de törve nem - egyszer sem buktam orra - estem be a rendelő várójába. Nem panaszkodhattam a tumultusra. Mindenki - voltunk vagy hárman a három rendelőre...  - előre egyeztetett időpontra érkezett.  Tiszta, nyugodt környezetben várakozhattunk.
Senki sem idegeskedett. A recepciósok, asszisztensek és orvosok - utóbbiakból  csak egyet láttam
személyesen - sem. Mire stresszeltem volna behívtak. Amit előtte gondoltam az eü dolgozók
túlterheltségének szemmel nem látható problémájáról, mind visszavontam.
Örültem, hogy én következtem.
A probléma csak érkezésemkor volt az, mert távozásomkor azok a felhők nem csak kint, de belőlem is elvonultak. A háziorvosom által gyanúsnak hitt anyajegyek olyanok voltak, amit nyugodtan
viselhetek halálomig. A rosszindulatú melanoma elkerülte azokat. És itt jön a lényeg!
Mostanság kétszer is tüdőgyulladásom volt két antibiotikum kúrával megspékelve, és valami vírus is belém fészkelte magát, a maga elviselhetetlen tüneteivel: köhögés, súlyos nátha, arcüreg-gyulladás, néha hőemelkedés, állandó fáradságérzet, hátfájás, ecetera, majd két hónapon át. A szívbetegségem mellé társulva - két műtéttel a hátam mögött - ez nemigen tett jót a szervezetemnek. Nem beszélve a baypas műtéttel sem szűnt súlyos érszűkület, plusz elmeszesedett gerinc okozta minden perces görcsöknek, hogy a csípőforgókról már ne is beszéljek.
Na miután már senki nem tudja, hogy miért soroltam fel a nyavalyáimat, amiből a hasüregi, hat éve
állandó! jelleggel fájó cisztámat nem is említettem, jelzem, hogy évek óta nem küldtek teljes vérkép-
vizsgálatra. Mivel hónapokkal ezelőtt a háziorvosom - mint már fentebb is jeleztem - a hátamon észrevett egy gyanús anyajegyet és javasolta, hogy nézessem meg bőrgyógyásszal én bátorkodtam laborvizsgálatra is beutalót kérni.
Mindkét vizsgálat mostanában realizálódott. Miután a vérképem a kardiológusom szerint - 3 eredmény minimális határérték-túllépését leszámítva - tökéletes, a gyanús pöttyeimről pedig bebizonyosodott, hogy tele vannak jóindulattal, én valósággal újjászülettem.

Az is lehet, hogy 67 évesen olyan egészséges vagyok, hogy a végén majd meghalni sem leszek képes?!
Még ezt elmondom:   :) 
A vicces az volt az egészben, hogy én azzal voltam, hogy a bőrdoki majd az egész testemet átbogarássza egy valamire való melanómáért... Na, gondoltam az beletelik 1-2 órába, mert anyajegyből nem szenvedek hiányt. Erre megkérdezi, hogy melyik anyajegy gyanús nekem a hátamon? A hátamon! Nekem egyik sem - mondom, Én nem látom.  :D (Nem küldött haza...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése