2017. július 14., péntek

Nihil


Mióta elmentek egyre kevesebbet hallgatok zenét. A szülők halálát sosem lehet kiheverni, de
azt várja el a környezetünk, hogy úgy tegyünk mintha. Pedig miért éppen a halál természetes?
Az élet egy csoda. A halál egy elháríthatatlan rossz. A természet hibás döntése, ami mégis a világegyetem túléléséhez elkerülhetetlen.
A halál minden formája nyomot hagy a túlélőkben. Egy állat halála is mérhetetlen fájdalmat
tud okozni. Gyakran soha nem múlót. Mióta elment Béci, Micó, Fickó cica, majd Detti kutyus és végül Roxi cica már semmi nem olyan, mint volt. Valamikor imádtam zenét hallgatni. Legyen az komolyzene, vagy könnyűzene. Ma ébredtem rá, hogy nem csak nem hallgatok zenét már lassan egy éve, de kifejezetten idegesít. Pedig valamikor még versírásra is inspiráltak.
Se zene, se vers. se hang, se kép. Ez lehet  érzelmileg a teljes kiüresedés?
Lehet ez a nihil?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése