2017. július 7., péntek

Oda, de még inkább vissza

Ma a reggeli órákban elindultam egy spéci cica száraz tápért a Vezér Állatpatikába. Elég messze van hozzánk, de a Picúr kedvenc kajáját máshol nem leltem fel.
A buszmegállóig semmi gond. Idő még volt úgy negyedóra az érkezésig, így logikusnak tűnt, hogy visszamenjek a mosdónkba, ha már az éjszakai hűvösnek bizonyult légáramlat nem volt hajlandó kihagyni a vesémet, amíg átsuhant a szobán.
Idő még mindig volt. A következő buszt simán elértem. Helyzet is volt, ahogy átvette a kissé elhasználódott lengéscsillapítóm az egyik döccenést. A vesém küldte a jeleket az agyamba, én meg igyekeztem minden erőmmel másra koncentrálni. A 2-es villamosig még csak-csak, de ahogy becsukódtak annak az ajtajai az én vérnyomásom az egekbe, a vér teljes mennyiségével a képembe szökött és szó szerint a pánikrohamtól már az ájulás környékezett. Ezt megelőzendő egy megálló után leszálltam és a levegőn kissé megnyugodva egy másik villamossal és busszal gond nélkül hazatértem.
Amikor ezt írom, már túl van a város néhány fület irritáló mennydörgésen, kb fél órás hellyel-közzel hatalmas záporon, és kellemesen csökkent a hőmérséklet.
A cicakajának majd máskor ismét nekifutok.  A tartalék remélem még addig elég lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése