2017. július 18., kedd

Oszkár már megint vendégségben

Kb 9-10 óráig volt itt...

07.18-án reggel 8 körül már megint az ajtónk előtt sírt, de olyan hangosan, hogy én is kétségbe estem. Ahogy kinyitottam az előszobaajtót, már be is akart jönni. Alig tudtam kilépni a folyosóra. A korábbi két vendégeskedésből okulva -, amikor is kiderült, hogy abszolút nem tolerálja Picúr és Nóci, ha Oszkár beteszi hozzánk akár csak egy cicamancsát is - úgy döntöttem, hogy nem várom meg, hogy egy újabb találkozás bármelyik cica KO-jával végződjön.
A második találkozás úgy két héttel ezelőtt volt. Nem is találkozásnak nevezhetném, inkább megőrzésnek.  Azon a napon az ötödikről csengetett be úgy 8-9 óra között egy fiatalember azzal a kéréssel, hogy lehozhatná-e Oszkárt, amíg a gazdája haza nem jön, mert már megint kizárták, és ott sírt az ajtajuk előtt. Hozzájuk nem tudja bevinni, mert a kutyája nem macska-kompatibilis. Mit lehet erre mondani?
_ Jöhet.
..és jött és 1 órán át stresszben volt ő is és a mi két cicánk is. Hiába zártam külön az ötszög-szobába. Szeretett volna kijönni,míg Picúr és Nóci szerette volna elkergetni. Szóval nem volt igazán kellemes egyik tappancsosnak sem. De legalább nem kóborolt el a házban, és főleg a pince labirintusaiban nem veszett el. Így némi elégedettség töltött el,amikor kb 1-2 óra múlva a gazdi már szinte megszokásból becsengetett.
Visszatérve a mai kiruccanáshoz: az előbbiek okán kedves, de határozott hangon jeleztem, hogy nem jöhet hozzánk. Oszkár válasza meglepett: elég ordenáré hangon rám ripakodott, majd a fogaival a nadrágom felé kapott. Na, itt döntöttem úgy, hogy nem leszek random idimamija őkandúrságának. Szóltam neki, hogy én gyalog felmegyek a 6.-ra. Ha jön jön, ha nem...akkor biz jól kitolt volna velem. :)))
De Oszkár, mint egy hűséges kutya - néhány méltatlankodó miau mellett - simán megtette velem fölfelé a 3 emeletet. Mivel a gazdi ajtaján hiába csengettem, Oszkártól elbúcsúztam és eléggé el nem ítélhető módon, lifttel lementem a lakásunkhoz. Még néhány percig hallottam a keserves nyávogását, azután csend lett. Az egyik lakó megerősített abban, hogy rendszeresen - akarva vagy akaratlanul - kiengedik Oszkárt. Igaz a gazdi úgy mondja, hogy kiszökik, de ahogy a saját szememmel is láttam az első cicamentésnél, az ajtót simán 20-30 cm-re is nyitva hagyják, mondván, hogy magától nyílik ki. Na erre már kár fecsérelni a szót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése