2017. augusztus 9., szerda

A torreádorból állatvédő lett

Legenda 
és a valóság

A német szöveg alapján: ez a fotó Munera torrero-karrierjének a vége, azt a pillanatot mutatja, amikor harc közben szembesült azzal, hogy ezt a barátságos állatot meg kellene ölnie, és ettől összeomlott. A bikaviadalok elleni küzdelem neves aktivistája lett belőle. Saját szavai szerint a viadal közben ránézett a bikára, és meglátta a minden állatra jellemző ártatlanságot a tekintetében. Könyörgött a szeme. Olyan volt, mint egy mélyről felszakadó kiáltás az igazságosságért, a jogért. Olyan volt, mint egy imádság, amelyből az egyik fél felismeri, hogy a másik feladta a reményt. Úgy érezte magát ettől, mint a legutolsó szarkupac a Földön.
...és a prózaibb valóság:
http://www.urbanlegends.hu/2012/04/a-torreador-aki-a-bikak-oldalara-allt/

“És akkor hirtelen a bikára néztem. Azt az ártatlanságot láttam a szemében amivel minden állat rendelkezik, és ezekkel a könyörgő szemekkel nézett rám. Mélyen magamban úgy éreztem, hogy sír az igazság. Olyan volt mintha imádkoznék, ha az egyik vall, a másik megbocsát. A világ legnagyobb szemetének éreztem magamat.” “A fotó Torrero Alvaro Munera összeomlását mutatja, amikor minderre ráébredt az utolsó viadala közepén… az állat elleni igazságtalanságra. Attól a naptól kezdve a bikaviadalok ellenzője lett” – szól a szöveg.
Alvaro Múnera egykori torreádor (egy pár évvel ezelőtti fotón látható)
valóban átállt az egyik oldalról a másikra, de nem egy viadal közben, hanem egy súlyos sérülés után. A Terciopelo nevű bika 1984-ben úgy megsebesítette az akkor 18 éves kolumbiait, hogy élete hátralévő részére tolószékbe kényszerült. Legjobb barátja, az “El Yiyo” művésznévre hallgató torreádor még rosszabbul járt, néhány hónappal később halálra sebesítette egy bika. A két viador menedzsere három évvel a kettős tragédia után öngyilkos lett. Múnera – aki ezt követően harcos állatvédő és bikaviadal-ellenző lett – néhány éve egy interjúban vallott életéről és érzéseiről.
Ebben elmesélte, hogy egy bikaviadal-őrült családból származott: négyéves korától kezdve rendszeres látogatója volt a helyi arénának. Tizenkét éves korában lett torreádor, tizenhét évesen pedig menedzsere javaslatára Spanyolországba ment. Itt huszonkétszer lépett fel, aztán jött a balesete, ami tolószékbe kényszerítette. Néhány hónappal később az Egyesült Államokba utazott, ahol – egy teljesen más kultúrájú világba érve – átgondolta addigi életét.
Bevallása szerint már balesete előtt is többször megfordult a fejében a visszavonulás, de menedzsere és a spanyolországi lehetőség visszatartotta. Az interjúból az is kiderül, hogy a bikák sírásáról egy másik visszavonult torreádor, a korábban ötszáz állatot legyilkoló Chiquilín is beszélt.

A szöveghez csatolt kép azonban nem Múnera összeomlását ábrázolja: ahhoz túl friss (színvilágának körülbelül olyannak kéne lennie, mint a fenti fotó, amin valóban Múnera látható) és a kolumbiai nem is ilyen körülmények között hagyta el utolsó viadalának színhelyét. Egy blogger szerint pedig még csak az sem igaz, hogy a fotón egy összeomlást látnánk: a leülés szerinte csupán torreádori póz.
Megint csak arról van szó tehát, amihez hasonlót már többször láthattunk ezen az oldalon: adott egy érdekes sztori, egy érdekes kép, valamint két-három szirupos és kicsit félrevezető mondat; valaki egybegyúrja őket, és learatja a lájkokat.
***
Miért osztottam meg a fentieket és miért éppen ma? Mert a Facebookon ma ugrott fel az "Emlékeid" címszó alatt, és ma utána is olvastam a legenda valós alapjának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése