2017. szeptember 26., kedd

Emlékezem Elvirára

A facebookról eltűnt ez a 3 évvel ezelőtti bejegyzésem:

BÚCSÚ és emlékezés

Nem hiszem, hogy itt a fészen ismerte volna valaki, vagy csak kevesen. Nekem azóta volt ismerősöm, hogy mostani otthonunkba költöztünk. Valaki ajánlotta, hogy mennyire precíz, ügyes kezű, kedves asszony. Így hozzá vittem néhány aljazni, szűkíteni, javítani való ruhát. S mert igaznak bizonyult a hír, én is ajánlottam Őt másnak. Idővel több lett, mint "üzleti" kapcsolat. Meg-megosztottuk egymással örömünket, bánatunkat. A sors nem volt kegyes hozzá, de Ő mindig felállt, és igyekezett győzni a maga hétköznapi harcaiban.

De már elég régen futottunk össze. Akkor is csak éppen köszöntünk...és: "ha több időnk lesz, majd beszélgetünk is" vetettük még oda szinte egyszerre egymásnak. Az idő ma már mindkettőnknek mást jelent. Egyikőnknek fogy, a másikunknak végtelen. Nehéz észrevenni, mikor lassítsunk, és utólag könnyű megmondani, de annál inkább fájóbb beismerni, hogy mégiscsak meg kellett volna állni egy percre...

Hiányozni fogsz sokunknak!

Nyugodj békében, Elvira!


2014.08.23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése