Amikor mindenki más öregebb

Emlékezetem szerint lehet úgy húsz éve is, hogy a gyászhírekben az asszonynevemen halálhíremet olvastam. Azóta szinte mindennap elolvasom az aznapiakat és jó érzéssel konstatálom, hogy én még nem vagyok benne... :-)
Minden alkalommal figyelmet szentelek annak is, hogy ki hány évesen szenderült jobb létre. A korok láttán őszinte elismeréssel adózok a hosszú életúttal megáldott elhunytaknak, miközben végigfut rajtam, hogy bizony már jól benne voltak a korban. Legalábbis hozzám képest.
...és ilyenkor jön a hideg zuhany: hiszen én is annyi idős vagyok, vagy egy-két éven belül leszek!

Az ördög sem érti, hogy miközben a mindennapok taposómalmában rozzant nyanyókának érzem magamat, a halál hírvivője miért fiatalít...