2019. május 5., vasárnap

Dávidka kétéves!

Ma  délután néhány órát Petiéknél voltunk. Vittek, hoztak.😃
Dávidka tegnap lett 2 éves. Ma gyönyörű tortával köszöntötték a szülei. Kicsit bágyadtan fogadta, mert az esős, szomorkás napon még aludt volna tovább.
Ha jól emlékszem, mert miért is ne 😃, akkor ez volt az első Anyák-napja, amit nálunk nem tartottunk/tartottam meg. Belefáradtam. Mióta a gyerekek megszülettek minden név-, és szülinapot megünnepeltünk. Készültem, ahogy csak tőlem tellett...és abban biztos lehet az Olvasó, hogy kitettem magamért 😃Amíg a szüleim és párom szülei éltek ráadásul mindenkinek a szül-, és névnapját 2x tartottuk: egyik nap - szombaton - az egyik család, másik nap - vasárnap -  a másik család volt hozzánk hivatalos.  ...Ez évente kb 12  bulit jelentett: két Péter-, két Zoltán-, két Csilla-nap; 1 közös szülinap a fiúknak, mert 4 nap különbséggel kellett volna tartani, egy Imre nap, két szülinap Iminek, két szülinap nekem...és ezen felül természetesen Húsvétkor és Karácsonykor is vendégül láttuk a szülőket. De ahogy idősödtek a szüleink, életük utolsó éveiben az alkalmak száma sajnos megcsappant.  😒
Ez a duplikált ünneplés azért alakult így, mert a szüleim és párom szülei házasságunk első évében minden apróságon összevitatkozott - mármint a két nagypapa...-, ami aput annyira bosszantotta, hogy jobbnak láttuk ehhez a megoldáshoz folyamodni. Ez a "szembenállás" persze nem azt jelentette, hogy ellenségek lettek. Mindkét fél továbbiakban is tisztelettel volt a másik iránt, tisztelettel említette a másikat, de jobbnak látták "messziről "szeretni egymást.






Pár éve titkos vágyam, hogy esetleg hideg tálat rendelve ünnepeljünk, ha nem is minden alkalommal, de legalább egy évben egyszer; hogy most már mindenki maga tartsa meg a saját név-, szülinapját, stb és ne tőlem várja. Lassan 70 leszek, s bár elbagatellizálom, ha megkérdezik: hogy vagy...ó. elvagyok...a szokásos..ami nem azt jelenti, hogy jól, csak arra neveltek, hogy ne panaszkodjak...pedig néha jó lenne....
De visszatérve a vágyaimra: annak még jobban örülnék, ha néha "ajándékképpen" helyettem rendesen felporszívóznának, vagy ablakot puculnának, valamiben, ami fárasztó legalább "ajándék" gyanánt segítenének...De egyikőjük így is betegre dolgozza magát, másikójuk csak hazajár...A párom meg úgy tűnik észre sem veszi, hogy már nem bírom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése