2019. június 6., csütörtök

Az ablakból ismét tisztán látom az utcát

Tegnap - mivel volt maradék ebédre - a szokásos porszívózás, rámolás, alomtakarításon túl - az étkező erkély falát, ablakait, ajtaját raktam rendbe. Nem volt kis munka, mert már ősz óta nem nyúltam hozzá. A végeredmény számomra, - a derék-, láb-, és más fájdalommal együtt élőnek - azon felül, hogy megterhelő megnyugtató is volt. 😊 Bár a létrára le-föl mászkálás nekem már nem csak fárasztó, de kicsit veszélyes is, mivel a létra egyik lába rövidebb, segítségre most sem számíthattam. Ilyenkor szétpukkant buboréknak tűnök a párom szemében. Nyilván láthatatlan. Hogy jól dolgoztam azt azzal fejezi ki, hogy bejelenti: holnap én is megpuculom az ablakomat. (Mármint azét a félszobáét, ami az övé...) ..és ez így megy évtizedek óta. Neki van egy fél szobája...a többit csak használja...Azaz minden más: előszoba, közlekedő, fürdőszoba, WC, étkezőkonyha az erkéllyel, a nappali az erkéllyel, a sokszögű félszoba, és ha csak takarítom, akkor a Zoli szobájába és az erkélyére is bemehetek a munka elvégzéséig - azaz minden más az enyém.
Boldog házas élet! 😁😡

Ma - csütörtökön - viszont főznöm kellett. (Minden nap van főtt étel, azaz főzök. De, ha van előző napi, akkor az nem megy a kukába. Elfogyasztjuk.)
Karalábé leves volt, paraszt-tállal: fűszeres pirított burgonya - kolbászkarikákkal -, aminek a tetejére tojásokat ütöttem.
A párom valóban rendbe tette az ablakát, és kiporszívózta végre a szobáját. Azt hitte, ma jönnek a fűtésmérőket lecserélni. 😍 Elkeserítettem: majd holnap.😏 (Kiderült közben, hogy csak szombaton...)
Még javában főztem, amikor felugrott Peti. Orvosnál volt. Sajnos megint rossz hétvégéje lesz. Kikapcsolódás helyet kúrálhatja magát. 😥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése