2020. március 6., péntek

egy óra 10-től fent :(

Ma megint egy óta ébren...mindenféle jár ilyenkor az eszemben. A leletek se hagynak aludni. A szomszédból jól kivehető hangzavar sem, amit kicsit irigylek is. Na nem azt, hogy a sok decibelt a torkukból szabadjára engedik, hanem a jókedvüket. Azt, hogy a velem kábé egyidős hölgynek be nem áll a szája. Azaz van kivel beszélgetnie, nosztalgiáznia. Ha nem is éjszakákba nyúlóan, de jó lenne, ha a párommal is..de ő nem a szavak embere, s főleg nem a múltidézésé. Így jobb híján elmerengtem azon a pillanaton...s megállapítottam, hogy már az sem érdekel hol és mikor, csak ne fájjon.
Nem hiszem, hogy napközben pihenni/aludni fogok. Már bekávéztam, "begyógyszereztem" magamat. De az is biztos, hogy szellemileg nem leszek topon. Remélem nem jön senki, s lehetek egész nap agyilag zokni.
(most 4:21 van, s még nem tudtam elaludni.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése