2020. május 22., péntek

Újra a szabadban!

Ma összeszedtem minden bátorságomat, ami nemcsak a koronavírus létezéséhez kellett, hanem egyéb egészségügyi problémám legyőzéséhez is, és elmentem a COOP-ba.
Útközben a 10-ről Mercnével, a COOP melletti átjárónál a házdefelsemügyelőnővel találkoztam.
A Coop-ban senkinek nem tűnt fel, milyen régen - március első hete óta - nem látta, de a pénztáros kis kedves a páromat hiányolta, ami ugyan jól esett, de a hiányérzetemet nem mulasztotta el...
A néhány fontos - mint pl nescafe, darált hús, csirke szárny, elem, puszedlik, WU-2 sampon  beszerzése után utolért a félelmem? egyre fokozódó ingert éreztem, hogy a mellékhelyiségbe visszajussak. Szerencsére a pénztárosnő - nagyon kedves hölgy! - gyorsan végzett, így elég hamar utamra engedett. S ahogy lenni szokott, az úton hazafelé már semmi gondom nem volt. Leszámítva, hogy az alig 5-6 kiló cucctól ismét begörcsölt a csípőm, a két lábam, s a derekam majd leszakadt. Így öröm volt a hazaérés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése