2020. szeptember 30., szerda
2020. szeptember 28., hétfő
Már hajnal előtt sem alszom
Már megint...Előbb éjfélkor ébredtem, de vissza tudtam aludni. Igyekeztem nem gondolkodni.
De 2 óra 10 utáni újabb ébredésemkor nem volt ilyen szerencsém. Most 4 óra 20 körül még fent vagyok.
2020. szeptember 16., szerda
Gyomorrontás vagy mi...
Hétfőn vérvételre, kedden a 4. kemora vitte P. Imit. Utóbbi esetben reggel 8-kor mentek el és du fél 3 körül érkezett Imi haza. Addig - ahogy majd' minden nap szoktam - almoztam, fel és leporszívóztam a lakást, rendet raktam és sütöttem egy finom almás, mazsolás kevert tésztát.
De fél 1.kor a reggel elfogyasztott egy kefirtől már szédültem, így ettem egy tányér isteni gyümölcs levest. A második fogással megvártam Imit. Sült oldalas volt és répás-borsós rizs, paradicsommal és hegyes erős paprikával. Utóbbit csak én ettem.
Se kb este 10-ig a vacsorán kívül még ettünk sütit, csokit, őszibarackot és körtét is. A gyümölcsöket Katikáék küldték P.-vel. Az esti tévézés közben megittam a meggyes-citromos Soproni második harmadát. (1,4 %-os sör...). Ma még megvan a 3. harmada.
Éjjel 2 óra 22-kor hasfájásra ébredtem, és nem aludtam kb negyed 6-ig, miközben 5x is meglátogattam a mellékhelyiséget. Iminek nem volt és nincs baja...
Ma délelőtt - miután 8óra 10-kor a cicás Éva telefonja ébresztett, még 3x kellett futnom...pirítós és tea tuning után. Délelőtt bevettem 4 széntablettát, ami sokat segített.
Főtt krumplit és sajtot ettem ebédre, miután Éva hazament. (Beugrott a cica tápért, amit a Zooplusztól rendeltem. Maszkban volt ő is, én is...)
2020. szeptember 13., vasárnap
Hajnaltól napestig
...leszek valószínű talpon. 3 óra 46-kor ébredtem, és eléggé kétségbeestem. A hasi problémám miatt a hajnali kelések egyben a fejtörések órái is. Műttetem vagy sem. Millió érv szól ellene. ...és már belefáradtam ezt sorolni. Most még Imi betegsége is, és a pandémia is ellene szól, miközben attól félek, hogy vagy bélelzáródásom lesz, vagy a hólyagom mondja fel a szolgálatot.
2020. szeptember 9., szerda
2020. szeptember 3., csütörtök
Újra fent hajnal előtt
Inkább kimentem előbb a Sennyei, majd a Csapó erkélyre és néztem a sötét ablakokat. Azt hiszem közel, s távol még senki sem ébredt fel.
A cicusok is kábán császkáltak körülöttem, de hamar magukhoz tértek, és Picur el kezdte róni - hangos berregések közepette - a köröket a lakásban. Imádom!
Nóci pedig csak rám figyelt. Amikor a Sennyi erkélyről sírva jöttem be, mert ráébredtem, hogy a kis fecskék már mind útra keltek, Nócikám kétségbe esett szemeket meresztve dörgölte a kis bumfordi fejét hozzám. Csodás, hogy mennyi érzés van a cicákban (is)!