2020. október 31., szombat

A kis lurkók

 Ma dél körül Peti felugrott a két kis lurkóval. Épp jókor: így együtt ebédelt a család. Csak Eszter hiányzott. Még Zoli is itthon - tegnap este óta -. Majd kedden megy vissza.

A szárnyas gulyás  - amit Imi készített - és az én borsó főzelékem rántott csirkecombbal osztatlan sikert aratott. Olyan étvággyal ettek az unokák, hogy öröm volt nézni.

Peti a sz.gépemet hozta helyre - egy memória kártya és más probléma szorult orvoslásra -, a gyerkőcök pedig legóztak, békát és nyulat játszottak kifulladásig, majd zsírkrétával nekem szülinapi rajzokat készítettek, és szörpöztek kipukkanásig. A fotelről ugrálás és a nappaliból az étkezőbe rohangálás és vissza is remek mulatság volt, amíg el nem fáradtak, s apuci rájuk nem parancsolt, hogy mot már csend és nyugi legyen!

(Az is volt távozásig...módjával.  😄😅)

Úgy öt óra körül azután vége lett a mulatságnak. Elrepültek haza. 😉

Én meg a pandémia miatt sepregettem, mindent felmostam domesztosszal, áttörölgettem, amit csak lehetett fertőtlenítő kendővel. Máskor is megtettem. Most sem esett nehezemre, de azért jól elfáradtam. Mégis lelkileg felüdülés volt. A fizikai nehézségeken meg még túl tudtam tenni magamat. Remélem még sokáig így lesz, ha itt lesznek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése