2020. október 3., szombat

Vendégségben Józsán

 Délután háromnegyed 3 körül jött Peti Dávidkával értünk. Este Ádámkával vitt haza Peti. "A mi kis falunk"-ra haza is értünk.😀

A Józsán eltöltött délután ismét igazi élmény volt. Néha még az állandó fájdalomról is meg tudtam feledkezni. Úgy tűnt. hogy Iminek is sikerült kikapcsolni...

Eszti most sem tartotta be az ígéretét. Ismét finom vacsorával készült. Előtte pedig az almás sütijével kényeztettük magunkat. A lakás, a kert mind-mind Peti és Eszti keze munkáját dicséri. (Ez kicsit közhelyesen hangzott, de őszintén ezt gondolom. 💓) Láthatóan sok energiát fektettek/fektetnek bele.

Az unokák pedig bűbájosak.💖 Ádámka igazi kis kertész, míg a játszószobában felépített vasút a kreativitását dicséri. Ahogy a lego házak, építmények is. Ez utóbbiban Dávidka is nem csak segítőként, de önálló tervezőként és kivitelezőként is társ. 👍

Láthatóan élvezik a kertes ház minden előnyét; a szomszédok, s azok gyerekeinek barátságát. Lényegében, amig ott voltunk, megtapasztaltuk, hogy hogyan telnek a mindennapok. A szomszéd gyerekek Petiéknél, majd az unokáink a szomszédban...felváltva. Szinte fél óránként máshol lehetett őket látni vagy éppen a játék hevéből adódó kiabálásukat hallani.

Ádámka bemutatta, hogy a hintán szinte az égig tud repülni. Én meg majd infarktust kaptam közben. 😍Idővel sikerült meggyőzni, hogy valami mást játsszon.

Bemutatta korábban a kertet, és azt a vödörnyi diót, amit az ő vezetése alatt a többi gyerekkel együtt szedett fel a fa alól, s végül Peti nekünk adta. Beletelik egy pár napba, mire Imi mindet feltöri.

Dávidka is kézen fogott még az érkezésünk első órájában, hogy bemutassa a villanymozdonyt a kert végében, aminek felismeréséhez kellett a gyermeki képzelőerő, de úgy tökéletes volt. Csövekből, fadarabokból s hasonló tökéletes alternatív alkatrészekből állt. A metróalagút ásásának folyamatába is beavatott az új szerszámos kamra előtt. Megdicsértem őket, hogy egész jól haladnak. A gödör mérete már nem elhanyagolható. 😃

Még sok-sok kis apróság színesítette a délutánt, az estét, mint pl  nosztalgiáztunk Petiékkel a múlton, a nagyszülökön, Szentesi és Bakk papáékkal,  mamáékkal kapcsolatban. 💕Jó volt látni négyőjüket, s belegondolni, hogy ha már nem leszünk, ezt a szeretetet, összetartást őrzik remélem tovább! Kívánom, hogy a mi hibáinkból is tanulva egy életen át legyenek ők négyen egymás szerető és megértő támaszai! 💓💓💓

Bár ne így élném meg ezt a kort! 😢Mennyivel szebb, jobb lenne, lett volna, ha én is tevékenyebb lehetnék, ha bírnék járni, s akár busszal - akkor is, amikor kell, s nem csak akkor amikor nekünk megfelel -, "ki tudnék ugrani" hozzájuk, mint egy igazi nagyszülő. De ez már hiú ábránd. Már csak azért "imádkozom", hogy magunkat még éveken át el tudjuk látni, s ne kelljen állandóan fájdalommal küszködni járáskor.

*

A videó csak úgy...ma jött velem szemben...😀

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése