Csillanna: Tappancsaink 2.

Tappancsaink 2.

Csipet-csapat csínyek - kutyusaink

Mazsikánk az első nap, amikor befogadtuk, szétrágta az aznap vásárolt gyönyörű szandálom pántját...javítható volt. Csöpike és Alíz, ha szolidnak akartak látszani csak folyóiratokat rágtak miszlikre, mire hazaértünk a munkából. Ha szellemileg minőségi élvezetre vágytak, akkor jöttek a

könyvek borítói. Egy-egy esőnapot a háncs faliszőnyeg (1 x 1,5 méteres, kettő darab, két alkalomra elég...) tenyérnyi darabokká cincálásával ütötték el. Sajnos nálam ez a fajta játék puzzleként nem jött be, így legközelebb a kedvemért az ülőgarnitúrán éktelenkedő 5 mm-es fonalat távolították el.

Sikeresen. A keletkezett kb 10 cm átmérőjű lyukban már sehol nem állt ki az a fonáldarab. Csak a lyuk körül egy tucat.

Detti kutyusunk nem értette, mi a csudának kell a párnákba toll. Több darabot is tollmentesített. Ehhez igencsak okosan előbb a külső huzatot is kirágta...

Dettikénk műszaki hajlamára sem lehetett panaszunk. Még pár hónapos volt, de már tudta, hogy az áram alatt lévő vezeték helyett a tv-kábelt szabad csak húsz centis darabkákra szétrágni. Így akár joggal várhatta el, hogy majd dicséretet kap tőlünk.

Valahogy egyikőjükre sem lehetett igazán haragudni. Kölyökkorban voltak, és unatkoztak. Lakásban nem sok lehetőség volt rá, hogy a fentieken kívül valami más hasznossal üssék el az időt, ha egyedül maradtak. Méregnek méreg, de csak addig...Ezek nélkül a - most már - mosolyt fakasztó emlékek

nélkül szegényebbek lennénk.

*******

De mindenekelőtt egy hasznos infó:

Macskára veszélyes növények:

alpesi ibolya, amarilliszek, aranyeső, azáleák babér, boglárkafélék, borostyán, ciprusok, csillagvirág, dieffenbachia, erdei pajzsika, fagyal, fehér fagyöngy, filodendron, fokföldi ibolya, galagonya, galócagomba, gesztenye, gyöngyvirág, hagymafélék, hajnalka, havasi gyopár, hortenziák, hóvirág, ibolya, jácintfélék, kaktuszok, kála, konkoly, közönséges boróka, krizantémfélék, kutyatejfélék, leander, liliomfélék, macskapetrezselyem, magnóliák, magyal, medvetalp, mérges szömörce, mikulásvirág, muskátlik, nadragulya,nárciszok, nőszirom, orchideafélék, őszi kikerics, páfrányfélék, paradicsom zöld szára, pitypang, rekettye, rododendronok, sáfrány, somkóró, szagos müge, szegfűfélék, szellőrózsafélék, szója, tőzegrozmaring, tuja, tulipán, varjútövis, viola.

***

A cicáimról, kutyáimról itt megosztott fotók lehet nem illeszkednek szervesen a blogom profiljához, de mert szívemnek-lelkemnek - és családomnak is - kedvesek, szerintem itt a helyük. Életem, életünk részei. Nem egynek - Mazsi, Csöpi, Alíz kutyusaink, és Béci cicánk - emlékét már csak a fotók, Frici cicát pedig csak a szívünk őrzi. (Frici történetét azért megörökítettem: FRICI )

2014.10.27.
Nóci

Most éppen bűnbánó képet kellene vágnia...de ez régi fotó...és felháborodottan konstatálom, hogy perpill sincs benne semmi megbánás. Teljesen közömbösen figyelte mindvégig, ahogy a falat, az ablakot, az asztalt, azon a mikrót, kávéfőzőt, reggelit, az asztal alól a kosarakat, zöldségeket és már bele is fáradtam, hogy mi mindent "kimostunk" a kávéból...miután sikeresen leborította a Szarvasi kávéfőzőt a földre.

Szép napot!...
*
Micó

2015.10. 31-én aludt el örökre.
Micó - a gyönyörű, zöld szemű settenkém - 2002. valószínű áprilisi születésű befogadott cica.
Velünk élt 2002.09.13-tól 2015. október 31. Frici mellett ő volt, aki igazán imádott engem és én viszont imádtam.
*
2013.02.06.
Mica és a birkapörkölt nyomai
Első és utolsó - bünti nélküli - konyhamalackodása...
(Büntetés amúgy is nekünk járna, amiért kivételesen megengedtük,
hogy belegyalogoljon a lábasba.. :) -
Legközelebb külön adagot teszünk félre neki. :)))

2012. december 1-es Facebook bejegyzésem:

A féltésnek és a népszerűségnek is van határa - "hátránya"...

Nekem minden lépésemet figyelik....

A felvezetőm...akinek szerepét 10 éve Micó cicó tölti be, és a lábam előtt slattyog állandó jelleggel;

valamint az utánfutóm.....

amit az Istennek sem lehet lekapcsolni..mert ő nem más, mint 11 éve a Detti kutyám...Amerre járok, mindenfelé követ..

Szinte sajnálom.

2012.
Várakozás - Advent

Balra: Roxikám..a kis villám..sosem tudni,
hogy a következő másodpercben hova -
na nem csap le, hanem - ugrik, viharzik el.. :)
Jobbra: Micó..az én felvezetőm...
akármerre megyek a lábam előtt - vissza-visszapillantva -
lépked a cipőm orrától úgy 2 centire...
még nem botlottam fel benne...szerencséjére!

Nóci, az ismételhetetlen.Velünk: 2007. júniustól, két napos korától. A fotókon látszik, ahogy etettem...

6 évvel ezelőtt - 2012. 09.11-én - írtam a Facebookon az alábbi kép alá:

Nóci sajnos nem fotogén, pedig csodaszép a feje, a

bundája és a hosszú farka. Mégis a fotókon legtöbbször

csak egy fekete pacninak látszik, amire világító sárga

szemeket festett valaki..Őkelme, ha költői kifejezéssel élhetek

egy igazi oximoron: egy szelíd vad.

Minden nap jó pár percet "szán" arra, hogy páromhoz

majd hozzám sündörögjön, és teljes erőből végig simítsa

a fejével az arcunkat..oda,vissza ..oda, vissza..páromhoz

és hozzám. Azután - ahogy az általa szeretésre szánt idő

lejárt - már nem érdemes tovább erőltetni, simogatással

próbálkozni nála, mert éktelen haragra gerjedve ránk fúj:

- Fújjj! Telhetetlen!

Nóci sajnos nem fotogén, pedig csodaszép a feje, a
bundája és a hosszú farka. Mégis a fotókon legtöbbször
csak egy fekete pacninak látszik, amire világító sárga
szemeket festett valaki..
Őkelme, ha költői kifejezéssel élhetek, egy igazi
oximoron: egy szelíd vad.
Minden nap jó pár percet "szán" arra, hogy páromhoz
majd hozzám sündörögjön, és teljes erőből végig simítsa
a fejével az arcunkat..oda,vissza ..oda, vissza..páromhoz
és hozzám. Azután - ahogy az általa szeretésre szánt idő
lejárt - már nem érdemes tovább erőltetni, simogatással
próbálkozni nála, mert éktelen haragra gerjedve ránk fúj:

- Fújjj! Telhetetlen!

Fickó, a kis ex szuka, álmában is imádni való pozitúrákat vesz fel...

és persze mindig ott szunyál, ahol emberi ésszel a legkényelmetlenebb..

"- Valami nagyon finomat ettem álmomban..."

Béci, a tüneményes mackó, az örök doromboló. Amikor hozzánk került, az állatorvos "leöregezte". Lehet már akkor megvolt 8-10 éves. Velünk: 2004. 10.17-től 2014. 09.04. Most már csak az angyaloknak dorombol... :(((

Béci befogadásának története:

Méla Béla

Béla már enyhén koros,
bundája kissé poros volt,
mikor egy őszi, borús estén
házunk előtt esendőn
rám meredt kerek szemével,
s kérte, ne hagyj itt,
ha lehet vigyél fel engemet!

Az idő, mint már mondtam
őszbe, s rosszra fordult.
Eső esett, a széltől ajtó is
megcsikordult, sötétedett.
Mégis hiába kínálta hallal
és sok-sok jó falattal,
- mint máskor - egy duci hölgy,
ő nem engedett, mert engemet
követett gyalog, s ahogy
ballagtunk a lépcsőkön felfelé
füléhez közel hajoltam
és kedvesen belebúgtam,
felőlem feljöhetsz, de hiába,
te kis mackó, jövődre nézve
nagyon apró esélyed, ha lehet.

Ám Béla az enyhén koros,
bundája még kissé poros
iromba macskafi -
láttam, hogy nem érti,
jobb, ha nem is kérdi,
mi vár rá odabent -
halkan válaszolta, jól van.
Akkor nem volt nagyobb gondban.
Haladt fel csendesen.

Ajtónk elé értünk, s azon
hogy betérünk a félsz bennem
tovább dagadt.
Már láttam, ahogy tépik,
karmolják, s nem védi
odabent senki sem.
De ő csak tolatott,
s az egész már úgy hatott,
mintha vezetne engemet.

Egy óra se múlt talán,
mire a kis mokány,
már nevére hallgatott,
és ott ült a többi közt,
a kutyám, s két macska közt,
büszkén a pamlagon.

Annak több éve már,
hogy a hat kilós mokány,
méla tekintettel
az utcán rám meredt,
de nem bánja senki sem,
hogy azóta csendesen
családunk becses tagja lett.

Zsefy Zsanett
2009.08.09.-2014.08.18.

Mazsi volt a mi talált, csodakutyánk. Miért volt csoda? Például: ha a pórázt nem fogtuk, hanem hagytuk, hadd húzza a földön, akkor módszeresen addig járt vissza a póráz végéért, amíg azt úgy két arasznyi csokorba össze nem szedte, s azután felcsapott fejjel és farokkal díszlépésben lépdelt előttünk, - szájában büszkén tartva az "összegyűjtött" pórázt - ... a járda széléig! Csak akkor lépett le, ha szóltunk, hogy jöhet. /Nem tanítottuk..."így" találtuk... :) a pórázos mutatványára is egy véletlen folytán derült fény./

Nem tűrte a hangos szót, vitát, veszekedést, mert rögtön közbelépett...pontosabban előbb megbökte a lábunk szárát. Ha eredménytelen volt két-három bökés után, a mellső lábával rálépett a lábunkra, és csóválta a farkát. Ha akkor sem csendesedett el az illető, akkor megerősítette ugatással is. Imádni való békéltető volt!